Levéltári Szemle, 34. (1984)

Levéltári Szemle, 34. (1984) 1–3. szám - Farkas Gábor: A tőkés nagybirtok irányításának néhány kérdése az előszállási uradalomban, 1800–1914 / 85–108. o.

szállással és Herczegfalvával. Ebben a kerületben tartották a legtöbb igásállatot is. Vontatásra 105 szilajökröt, 14 hámos- és 10 malmoslovat alkalmaztak. 1813-ban Előszálláson termeltek napraforgót, kukoricát, krumplit, káposztát, kendert, lent, virginiai dohányt, kölest, kávé-árpát, mohart, zabot, búzát, majlandi rozsot, lencsét, babot, bükkönyt, lóherét, lucernát. A szénának nagy értéke volt az uradalomban. A kormányzó arra törekedett, hogy minden e célra használható területet rét gyanánt használjanak. A fúkaszálásra ezért az árendásokat alkalmazták szívesebben, akik munkajáradékban takarították a szénát. A herczegfalvi jobbágyok az uradalomtól felesben kívántak volna a füvet kaszálni, a szénát gyűjteni. A kormányzó azonban erre csak kivételesen adott engedélyt, s meghagyta, hogy a felezés alkalmával a dirigens tisztnek a helyszínen kell lennie, s azt is megtiltotta, hogy a gulyát azokon a réteken legeltessék, amelyek sarjút /másodfűvet/ adnak. Intézkedett a tiszti szék a szénamunkákról is. 1815. május 28-án elrendelte, hogy a szénarendeket a gyorsabb és minőségileg jobb száradás érdekében a kaszások után teríteni kell, majd a szénagyűjtés során nem kazalokat, hanem /a rétek dombosabb helyein/ boglyákat kell létesíteni. Egy-Egy boglya 14-15 szekér szénából álljon. Meghatározta az uradalmi vezetőség a boglyarakást is. Kimondta, csakis tökéletes boglyát fogad el. Ennek 3 öl nagyságú alsó terének kellett lennie, amely másfél öl magasságig terebélyesedett, s csak ezután volt szűkíthető a csúcsig. A baglyát úgy kellett képezni, hogy meredek legyen, s róla az esővíz a földre pereghessen. 1815. május végén és június elején nagy esőzések voltak az egész Mezőföldön, s ezért is volt szükség az uradalom intelmeire, 94