Levéltári Szemle, 34. (1984)

Levéltári Szemle, 34. (1984) 1–3. szám - Farkas Gábor: A tőkés nagybirtok irányításának néhány kérdése az előszállási uradalomban, 1800–1914 / 85–108. o.

kodni hozzá. Ekkor a béresek éppen szántási munkát végeztek, amit 7 otthagytak. Ez a tény az uradalmi, vezetőkben nagy felháborodást keltett.. A béreseket a gazdatisztek el is bocsátották. Az érintettek azonban nem távoztak a pusztáról, és a kibontako zó zsellérmozgalom élére álltak. Amikor a tiszttartó le akarta őket fogatni, az egész puszta felbolydult, így a vezéreket azonnal nem tudták Fehérvárra vitetni. A nemesi vármegye közgyűlése azt határoz ta, hogy a rebelliseket a pandúrok hozzák a megyei börtönbe és ott botbüntetést kapjanak. 181G. januárjában pedig a Győr vármegyei nagybaráti aratók amiatt tettek panaszt a vármegyénél, hogy aratórészüket Előszálláson az uradalom visszatartotta. Modrovich Ignác azonban az ügy békés megoldásáról értesítette a vármegyei hatósá. 9 got. A termelési biztonság megteremtésére a direktorátus további erélyes intézkedéseket tett. Amikor a hercegfalvi majorban az egyik szénakazlat a pásztorok rendszeresen dézsmálták, és ezt a csőszük huzamosabb ideig nem tudták felfedezni, a csőszöket anyagilag tették a kárért felelőssé, majd testi fenyítést is kilátásba helyeztek A szigorú rendszabályokat a majorcsőszök mellett kiterjesztették a pusztai csőszökre is. A csőszök azután hamarosan leleplezték a szénatolvajokat, akiket 38 forint kár megtérítésére köteleztek, az illetékes csőszöket pedig 12 pálcaütéssel büntették, hogy ezáltal is "ébresztessenk kötelességeknek teljesítésére", A csőszöknek az uradalmi vagyon védelme szempontjából kiemelkedő szerepük volt. A tiszti széki ülésen úgy határoztak, hogy a csőszök, ha nem tudták a kár okozóját felderíteni, saját vagyonukból kötelesek azt megtéri teni. Ha egy bizonyos kár az urdalmat erősebben sújtotta, akkor az uradalomnak joga volt a csősz teljes vagyonát elkobozni. A csősznek éjszaka is őriznie kellett a reá bízott vagyont. Uradalmi utasítás 91