Levéltári Szemle, 34. (1984)

Levéltári Szemle, 34. (1984) 1–3. szám - Farkas Gábor: A tőkés nagybirtok irányításának néhány kérdése az előszállási uradalomban, 1800–1914 / 85–108. o.

FARKAS GÁBOR A tőkés nagybirtok irányításának néhány kérdése az előszállási uradalomban 1800-1914 Előszállás és a körülötte fekvő hatalmas birtoktest 1800-ban a zirci apátság kezébe került vissza a henrichaui cisztercita apátságtól

. Az apátsági jövedelmek fokozására a 18-19. század fordulóján annál inkább is szükség volt, mivel a cisztercita rend tanintézeteket kapott, amelyek fenntartása az új rendházakkal együtt csakis a birtokok jövedelméből volt lehetséges. Az uradalom egyébként 1659-ben a zirci ciszterciták tulajdonába került, de 1700-ban azt már a henrichaui apátság kezelte. A házi gazdálkodás kialakítására a rend a török kiűzése utáni években kísérletet tett, de végérvényesen megszerveznie azt csak 1800 után sikerült. A hatalmas birtoktestet bérlők hasznosították. Az uradalomban nincs egyetlen jobbágyfalu, kizárólag szállások, puszták találhatók. Az apátság így elesett az úrbéres jövedelmektől, közte a jobbágyi munkaerőtől is. A török kiűzetése előtti évtizedekben az uradalom területén három jobbágyfalu volt: Előszállás, Karácsonyszállás és Venyim

. A falvak a felszabadító háborúk alatt elpusztultak, rác lakói a törökkel együtt menekültek el. A bérlők főleg legelőgazdálkodást folytattak, és a szántóföldi művelésre kevés energiát fordítottak. Az apátságnak bért fizetni a legelőn tartott állatok száma után kellett. Egy darab ló után az évi bér 1 forint volt, egy szarvasmarha után pedig 10 garast fizettek. A 18. század első harmadában keletkezett visszaemlékezések szerint a rendi birtok a teljesen füves puszta volt a török világ után. Az itteni pásztorok az előszállási legelőkön idegen gulyákat is láttak. Szerintük 8 5