Levéltári Szemle, 34. (1984)

Levéltári Szemle, 34. (1984) 1–3. szám - Farkas Gábor: A Dunántúl településtörténete, 1900–1944 / 47–83. o.

a század közepén egyre sűrűbben jelentkeznek. Bartheldy Mátyás 1766-ban Budán élt, és városi polgárjogot kapott. A 19. század második felében és a 20. század első két évtizedében a családból Bartheldy István emelkedett ki, aki Bartheldy Lajos törvényszéki bíró, ügyvéd és Rostahazy Mária fia volt. Bartheldy István pályáját a komáromi 30. tábori tüzérezrednél kezdte 1877-ben, majd Bécsben, Bécsújhelyen, Kassán, Pozsonyban, Budapesten, Miskolcon, Brassóban, Kolozsváron teljesített szolgálatot. 1914-1915-ben altábornagyként egy gyaloghadosztályt vezényelt a keleti fronton. Kőszegi Gyula a székesfehérvári Munkástanács elnökének, Kőszegi Ferencnek a tevékenységét világította meg. A székesfehérvári munkásmozgalom századelejei eseményeit az építőmunkások küzdelme határozta meg. Az ácsoknak eléggé szervezett szakegyletet sikerült összekovácsolni, amely még az első világháború alatt is működött. Kőszegi ferenc a Károlyi forradalom idején mérsékelt politikai magatartásával a tömegmozgalom élén maradt, és egyike volt azoknak a helyi munkásvezetőknek, akik az elhamarkodott cselekedetektől viszszatartották a radikálisan gondolkodókat. A kommün alatt mindvégig kitartott a proletárhatalom mellett; annak leverése után pedig végigszenvedte mindazt, ami a Tanácsköztársaság vezetőinek osztályrésze lett. Gálné Vadál Mária a székesfehérvári feminista mozgalom egyik kiemelkedő alakjáról, Lityán Viktória tevékenységéről beszélt. Lityán Viktória 1906-ban került Székesfehérvárra, ahol 1919. októberéig tartózkodott. Mindvégig a leánygimnázium tanáraként működött. A tudományos és politikai kérdésekben fogékony pedagógus hamarosan a kor haladó nézeteit megismerve a progresszió szolgálatába állt. Ez Székesfehérváron a női alkalmazottak számára a szociáldemokrata befolyás alatt álló feminista mozgalom volt. A városban a feminis77