Levéltári Szemle, 34. (1984)

Levéltári Szemle, 34. (1984) 1–3. szám - Farkas Gábor: A Dunántúl településtörténete, 1900–1944 / 47–83. o.

1 / szén kimaradt Zala mege helyzetét vázolta, majd a kerettyei és a lovászi olajmezők feltárásának körülményeit, társadalmi kihatását elemezte. Rámutatott, hogy az olajipari munkások letelepítése a vállalat érdekében állott, ezért korszerű lakótelepeket épített a két olajleló község határában, valamint az olajközpontban, Nagykanizsán. A házak és a telepek minden igényt kielégítő módon működtek, hiszen a telepeken munkásotthonok, üzletsorok, pékségek, iskolák, munkásszállók, uszodák, éttermek is épültek. Ravasz Éva

: Tatabánya munkáskolóniáinak kialakítása a századfordulón című írása átfogó képet ad a MÁK tárnagyítási tevékenységéről, majd a munkaerőszükséglet biztosítása végett létesített munkáslakótelepről. Az első munkásházakat 1897-ben Útelep néven építették Alsógallán, majd fokozatosan kiterjesztették Bánhida, Felsőgalla községekre is. Az alsógallai munkáskolónia építését 1902-ben fejezték be, amely 229 lakóházból állott, de a napszámos, kubikus réteg "városrésze" is itt létesült. Ez volt a suligói telep. 1902-ben létrehozták Tatabánya községet. Az új településnek 1911-ben 8 ezer főnyi lakossága volt. A MÁK gondoskodott a lakótelepek kommunális/ ellátásáról, míg végül az első világháború alatt megépítették a Népházat is. A községek a harmincas években lényegében egybeépültek, közigazgatási egyesítésük is megérett, de erre nem került sor. Énekes Ambrus

: A péti gyárkörnyéki település fejlődését vázolta az 1930-1940-es években. A település 1932-ben a műtrágyagyár létesítésével kapcsolatban keletkezett, majd fokozatosan más iparági beruházásokkal párhuzamosan bővült. A telep lakóinak ellátására kertészetet, tehenészetet, gyümölcsöst létesítettek. A lakótelepen szociális és kulturális célokat szolgáló épületek működtek. Szili Ferenc előadásában a MIR kaposvári cukorgyárában dolgozó tisztviselők élet- és munkakörülményeit vizsgálta az 1894-1944 kö59