Levéltári Szemle, 34. (1984)

Levéltári Szemle, 34. (1984) 1–3. szám - KRÓNIKA - Pandula Attila: Jelentés a Magyar Történelmi Társulat Archeográfiai, Genealógiai és Heraldikai Szekciója 1984. április 17-i üléséről / 439–440. o.

- a foglalkozásra utaló abrak jelennek meg a cimereken -, általában önjogulag felvett és használt "ősi" cimerekről van szó. Ismeretesek fejedelmi cimeradományozások is, ezek esetében azonban inkább a már használt jelvények bővitéséről van szó. /II. Ulászló a prágai szűcsöknek 1473-ban adományoz cimert./ A jelentős uralkodói cimeradományokat az azonos mesterséget űző céhek átvették, s ugyanazokat a jelvényeket használták csaknem egész Európában. Nagybákay kitért a céhcimerek, jelvények leggyakoribb forrásaira. Ezek megjelennek a céhek tevékenységével összefüggő legkülönbözőbb tárgyakon /pecséteken, behivó táblákon, céhládákon, zászlókon, temetési cimereken, stb./. De ismeretesek ilyen emlékek síremlékeken, mestercimereken, záróköveken is. Leggazdagabb anyagot a céhpecsétek ábrázolásai szolgáltatják. A magyarországi céheknek meglehetősen gazdag tárgyi emlékanyaga maradt fenn. Az insigniakon az egyes mesterségeket általában legjellegzetesebb munkaeszközeikkel jelenítették meg, ismeretesek védőszent és munkaábrázolások is. A protestáns időkben a vallásos motívumok visszaszorultak. A XVIII-XIX. században általános két ágaskodó oroszlán ábrázolása is ezeken az emlékeken. Az előadás második felében magyarországi múzeumokban, gyűjteményekben őrzött, tárgyi emlékek kerültek bemutatásra. A közönség olyan darabokkal ismerkedhetett meg, melyeken heraldikai motívumok is láthatók. Az előadást - speciális jellege miatt - viszonylag kis számú hallgatóság kisérte figyelemmel. Több hozzászóló is volt, így Bertényi Iván alelnök, aki szerint is rendelkeznek a céhjelvények a heraldika által előirt követelményekkel. 440