Levéltári Szemle, 34. (1984)
Levéltári Szemle, 34. (1984) 1–3. szám - IRODALOM - Degré Alajos: Kajtár István tanulmányai Pécs közigazgatásának történetéről / 369–373. o.
ellenállás gyengülése, az udvar merevsége késztette meghátrálásra a pécsi polgárságot és a városi tanácsot. Nagyon érdekes azonban annak összehasonlitó vizsgálata, hogy az 1861 évi rövid "alkotmányos rendszer tisztviselői közül mennyien vállaltak vezető hivatalt is a rá következő provizórikus, gyakorlatilag szinte abszolutisztikus rendszerben. A cikk világos -a cimben is bevallott törekvése, hogy az 1361 évi városi közigazgatásról .általános képet adjon, ami helyenként, pl. annak megvizsgálásánál, hogy az elmúlt abszolutista rendszer kiszolgálóit mennyiben vették be az uj közigazgatási vezetőségbe, sikerül, máskor azonban, mikor pl. a tisztviselők fegyelmét vizsgálja, nem tud összehasonlitó anyagot produkálni. Sokkal nagyobb lélegzetű, bár kisebb terjedelmű az a tanulmány, melyben a Pécs város sz. kir. rangra emelésének kétszázadik évfordulóján arra emlékezik, mennyiben volt a felszabadítástól az ezernyolcszáznegyvennyolcas forradalomig Pécs város polgárságának beleszólása a város igazgatásába, mennyiben befolyásolhatta a polgárság kivánsága a városi tanács állásfoglalásait. A várossá alakuláskor a lakosságnak mindössze 5,5%-a rendelkezett polgárjoggal, tehát lett volna választójogosult. Ez az arány ugyan 1828-ra 7,5%-ra emelkedett, de tulajdonképpen a polgárjoggal rendelkezők sem választhattak, hisz a privilégium értelmében a kétévenként tartandó tisztújításon csak a 90 tagú választott község vehetett részt, de még ennek részvételét is korlátozta, hogy a tisztújításra szabott időközt ugy szólván soha nem tartották be, többnyire csak négy-öt, nem egyszer 8-9, egyszer meg éppen 14 év múlva tartottak tisztújítást, addig még a választott község megürült helyeit sem töltötték be. A városi tanácsnokokat élethosszig választották, a tisztujitásokkor csak a megürült helyeket töltötték be. Mindennek természetes következménye a városi tanács megcsontosodott konzervativizmusa, és 371
