Levéltári Szemle, 34. (1984)

Levéltári Szemle, 34. (1984) 1–3. szám - Béres András: Limitációk, árszabások kutatása: a tiszamelléki vármegyék 1793-as árszabása / 5–31. o.

kednek, hogy azon illetéktelenül senki ne nyerészkedjék, s ha valaki bőreit nem akarná a mesternek odaadni, huszonnégy pálcával büntettessék. Lopott, vagy gyanús utón került marhák eladását ugy gátolták meg, hogy csak hivatalosan igazolt tulajdonukat árulhatják, a kereskedők marhabőrt szarva, szőre, farka nélkül nem árulhatnak. A csizmadiáknak kötelezővé teszi a rendelet, hogy lóbőrből készült csizmáikra megkülönböztetésül L. betűs jelzést alkalmazzanak. Mértékeikre nézve az a megállapodás született Nagykállóban, hogy a megyék ezeket Debrecenbe küldik s esztendőnként egyszer azonositják. A bodnárok árai a fának "bővebb vagy szűkebb volta miatt" a megyék külön jogkörébe tartozik ugyanúgy, ahogyan a cselédek bérét sem határozhatták meg egységesen. Abban azonban megállapodtak, "hogy senki Passus vagy Bozonyság Levél nélkül semmi idegen tselédet fogadni kemény büntetés alatt ne merészeljen. A rendelkezésre álló források alapján érdemes végigtekinteni néhány egységesített példát, amely az egyes kézműves iparok, vagy mezőgazdasági munkák árát meghatározza, hivatalos nyelven limitálja. 1./ A nyers bőrök ára, 2.1 Timárok munkája, 3./ Csizmadiák munkája, 4./ Közönséges vargák munkája, 5./ Német vargák munkája, 6./ Szijgyártók munkája, 1.1 Gubások munkája 8./ Szűcsök munkája, 3.1 Süvegesek és kalaposok 10./ Szürszabók munkája munkája, 11./ Szabók munkája, 12./ Lakatosok munkája, 13./ Kovácsok munkája, 14./ Szőllő-munkások bére. 9