Levéltári Szemle, 33. (1983)

Levéltári Szemle, 33. (1983) 1–3. szám - KÖZLEMÉNYEK - Herczeg Mihály: Adalékok a nagy és középbirtok területi változásaihoz a századfordulótól a felszabadulásig Orosházán és környékén / 93–128. o.

a Göbölhajtó út meg a Szarvasi út közötti részt közös megegyezéssel megvásárolták. Ekkor azonban a parasztság még nem nagyon bírt a földvásárlással. így el kellett tűrniök, hogy a szentetornyai határ jelentős részét gazdag bérlők vegyék meg. Visszatérve a Harruckern birtok sorsára, utalunk az ismert tényre, hogy az nagyrészében házasság révén beolvadt a károlyi vagyonba (1798.) A gróf Károlyi család. A 19. század első negyedében a kiskunfélegyházi határtól Gyula város határáig szinte egyetlen tagban kezében tartja az „Alföldi birtokot". Orosháza és környéke előbb a szentesi tiszttartósághoz tartozott, majd külön birtokként kezelték. Az orosházi tiszttartósság igazgatása alá került az addig Vásárhelyről kormányzott Sámson, valamint a Csaba környéki birtokok, úgymint Csaba fele, a. Kondorosi és a Szentmiklósi puszta, nemkülönben Gerla. 1824-ben a grófi testvérek (István, Lajos, György) kielégítették a leánysági örökösök birtokigényét. Az alföldi birtokból elsősorban a Békés megyei területeket használták fel erre a célra. , Károlyi Franciskának, gróf Sztáray Albertnének jutott a csabai részbirtok: 189 2/8 sessió föld, a szentmiklósi, kondorosi és gerlai egész allodiatura, a sopronyi, megyesi remanentuális földek és a szénási pusztából 1149 608/1100 hold. Gróf Trauttmannsdorf Józsefné, gróf Károlyi Jozefa kapott a csabai részbirtokból 113 7/8 sessiót, Orosháza 233 úrbéres telkéből 62 1/8 sessiót, (egy sessió = 56 hold) aztán 113 888/1100 hold küencedes szőlőt, 7 hold majorsági szőlőt, a szénási pusztából 5495 holdat, valamint az egész csabai regáét, az orosházi regálénak pedig arányos részét, azaz a 89/200 részből egynek-egynek 41 83/400 rész jutott.

6 A Károlyi család birtoka a megszerzés óta folyamatosan együtt maradt. Az első változás volt ez az 1824. évi leányági osztály. Nem lehetett sokáig elodázni a roppant Károlyi vagyon megosztását sem a három nagykorúvá serdült fiútestvér között. Erre 1827-ben került sor, amikor a Suránymegyei uradalomtól Nagykárolyig, az ezüstneműtől a pesti és bécsi házakig mindenen megosztoztak. Megjegyezzük, hogy a családi közös kiadások fedezésére ún. „közös uradalmat" is hagytak. Ennek egyik nem jelentéktelen darabja a Vásárhelyi közös uradalom. Magából a Csongrád-vásárhelyi uradalomból külön kimérték István, Lajos és György gróf jussát, korabeli szóhasználattal: „rátáját". Itt most nem sorolhatjuk fel a bonyolult birtokmegosztás eredményét, csak az alföldi birtok felosztására utalunk, vázlatosan. I. Gróf Károlyi Istváné lett Csongrád mezőváros minden tartozandóságával, Szentes városból a szentlászlói majorság és a kiskirálysági árendás földek, a vásárhelyi Kenyerei majorság teljes egészében. Hódmezővásárhely határából 2792 664/1100 hold allodiális föld, egész Szegvár, — hozzácsatolva 10.640 hold Szentesből. Ugyancsak az övé Szentesből Pörös rét és a Szentgyörgyi kertészség. Egy rész az Újvárosi pusztából és Derekegyházából 14 149 holdnyi terület. A csányi kertészség helyett az újfalusi, ellesi, felgyevi kertészséget kapta. II. Gróf Károlyi Lajos részére jutott Hódmezővásárhely határából 2792 hold, Szentesből 15 120 hold és még külön 500 hold, a derekegyházi pusztából 10109 815/1100 hold, a szénási pusztából 3629 662/1100 hold, és még 409 827/1100 hold, vagyis együtt 14 149 hold és a csányi kertészség fele. III. Károlyi György gróf is kapott Hódmezővásárhelyből 2792 hold allodiális földet, Orosházából 9800 holdat, Szentesen 5264 holdat és még külön 500 holdat. Jutott még neki a Kiskirálysági pusztából 448 hold, a szénási pusztából 819 554/1100 hold, 95