Levéltári Szemle, 33. (1983)

Levéltári Szemle, 33. (1983) 1–3. szám - IRODALOM - Szekeres József: Források Budapest múltjából. Budapest Főváros Levéltára forráskiadványai. Szerk.: Ságvári Ágnes / 249–260. o.

cikkek, statisztikák elevenségükkel, kíméletlen valóságtükrözéssel szinte meghökkentik az olvasót. Hallatlanul izgalmas foglalatosság lapozgatni az elmúlt évszázadok és a közelmúlt eseményei között, az emlékezet mélyére süllyedt iskolapadokban tanult tudásanyagot, vagy személyesen átélt történéseket most nem a történetírói toll szenvedélyes ábrázolásában feleleveníteni, hanem az „illetékesek" hivatalos jelentéseiből, jegyzőkönyveiből, száraz ügyiratokból vagy színes beszámolókból közvetlenül megismerni. De az e műfajba tartozó kiadványok nagy vonzereje, értéke éppen rideg tényszerűségükben rejlik. Az egykori dokumentumok tárgyiassága mentes a későbbi korszak történészének elkerülhetetlen szubjektivizmusától. A dokumentumok általában szépítés és torzítás nélkül, a maguk valóságában mutatják be korszakukat. Ezáltal az eredeti források forgatása módot nyújt arra, hogy minden olvasó maga alkosson véleményt a történelmi eseményekről, jelenségekről, személyiségekről és önállóan, mintegy történészi tevékenységet végezve határozza meg helyüket Budapest fejlődésében, az egész magyar társadalom állandóan vátozó, mozgásban lévő keretei közepette. Ezért váltanak ki érdeklődést általában a dokumentum kötetek. Másfelől azonban az utóbbi évtizedeket felidéző, eredeti forrásokat közreadó kötetek lehetővé teszik az újabb generációknak is, hogy szembesítsék a valóságot a régmúlt időkből kapott, gyakran szépítő, a legendák világába vesző elbeszáésekkel. Az idősebb korosztályoknak pedig a leplezetlen valóság felfedése segít a helyes látásmód kialakításában, a megtett út, a honnan-hová reális meglátásában, felmérésében. A négy dokumentumkötet azonos szerkezet alapján készült. A kötetek elején rövidre szabott történeti összefoglaló található, melynek feladata az olvasót, a bemutatott korszak országos és várostörténetének főbb eseményeivel, fejlődéstörténetével megismertetni E bevezetők magukba foglalják a szerkesztőknek a forrásanyag kutatásával, közlésével kapcsolatos mondanivalóját is. A kötetek mindegyike kronologikus fejezetek rendjében közli a dokumentumokat. A négy kötet mindegyike elégséges jegyzetanyagot is hoz a dokumentumok jobb megérthetése, speciális kifejezések vagy korabeli sajátosságok, rendelkezések megvilágítására. A két utolsó kötet, a használatot elősegítendő, a névmutató szerepét is betöltő, életrajzi jegyzeteket is tartalmaz. Végül a négy kötetben a megjelenés időpontjában egyedülálló és újszerű — várostörténeti eseménynaptár található. Az első kötet a törökök kiverésétől, 1686-tól mutatja be a felszabadult testvérvárosok fejlődését. Fővárosunk története többezer évre nyúlik vissza. Publikációk egész sora igazolja, hogy e város már az emberiség őskorában lakott település volt, a római birodalom évszázadaiban a mai Óbuda helyén elterülő Aquincum ismert város, Pannónia provincia központja. Itt táborozott a népvándorlás korában Attila hún király. A X. században, a népvándorlás utolsó hullámai egyikében érkeztek a magyar honfoglalók a Dunamedencébe. A mai Budapest területén telepedett le Árpád vezér, az első magyar kiráydinasztia alapítója, a vezéri törzs. A XI—XIV. századokban Pest és Buda egyaránt fontos és jelentős település, amelyet a XIII. századbeli mongol-tatár betörés pusztításait követően még nagyvonalúbban építenek újjá. Buda város Luxemburgi Zsigmond király és későbbi német-római császár óta (XIV. sz. vége) állandó királyi székhely. Mátyás király óta Buda az ország fővárosa, messzeható kulturális központ. A felfelé ívelő fejlődést a XVI. sz. derekán a török hódítás megakasztja. 1541 -tol 145 éven át a török félhold volt kitűzve Buda vára tornyaira. Nemzeti gyűjteményeink és a levátárak Budapest fejlődésének e századaira — évtizedeire — is gazdag emlék — és dokumentumanyagot őriznek, mégis e korszakok részben 252