Levéltári Szemle, 33. (1983)

Levéltári Szemle, 33. (1983) 1–3. szám - EGYESÜLETI ÉLET - Hidvégi Violetta, G.: Tanácskozás a tudományos dolgozókról / 203–216. o.

G. Hídvégi Violetta TANÁCSKOZÁS A TUDOMÁNYOS DOLGOZÓKRÓL 1983. április 21-én, Szolnokon a Levéltári Szekció Tóth Tibor megyei le vél tárigazgató elnökletével regionális tanácskozást rendezett az egyetemi és főiskolai diplomával rendelkező dolgozók helyzetéről és feladatairól. Tanácskozás során a résztvevők megvitatták a Szekció vezetősége által készített felmérés eredményeit, beszámolók hangzottak el a tudományos dolgozók helyzetéről a speciális levéltárakban. Egyes előadások ismertették néhány levéltár közművelődési tevékenységét, és több olyan országos kezdeményezésről szóltak, amelyek megvalósítása a tudományos dolgozók összefogását teszi szükségessé. A tanácskozást Bencze Gézáné, a Szekció vezetőségi tagja nyitotta meg, aki ismertette a felmérés előzményeit. Az adatok összegyűjtésére és értékelésére a Szekció 1982. évi taggyűlése adott a vezetőségnek felhatalmazást, és az eredmények olyan érdekesek voltak, hogy célszerűnek látszott azokat a közösséggel megismertetni. Mivel a felmérés önkéntes alapon történt, így a visszaérkezett adatlapok száma levéltáranként különböző volt. összesítés során nem az intézmények minősítésére, hanem csak a meglévő adatok értékelésére tudtak vállalkozni. Ha egy-egy levéltárból több lap futott be, a megállapítások általánosabbak, ha kevesebb, csak a meglévő adatokból tudták levonni a következtetéseket. A rendkívül értékes vitát Gazdag István, a Hajdú-Bihar megyei Levéltár igazgatója nyitotta meg. Kiemelte, hogy a kérdőívek összeállítása és a befutott adatok nagy száma alkalmas arra, hogy általános képet adjon a tudományos dolgozók helyzetéről. Az adatok összessége olyan információ-tömeget jelent a Szekció vezetősége kezében, ami alkalmas arra, hogy minősítse a levéltárakat, a levéltárak munkatársait, vezetőit, a fenntartó tanácsok munkáját, de magát a minisztérium Levéltári Osztályát is. Szerinte nem is lehet úgy a tudományos munkatársak tevékenységéről beszélni, hogy közben ne minősítenénk a levéltárakat. Ez különösen azzal vált lehetségessé, hogy a Módszertani Osztály az éves beszámolókat rendelkezésre bocsátotta. Hangoztatta, hogy az ilyen minősítés helyénvaló, és feltétlenül előre viszi a levéltárügyet, ha minél többen, minél többször mondják el bátran véleményüket. Érdekesnek találta az egyes adatok összehasonlítását pl.: a rendezés terén, ami szerinte szintén az Ölető levéltárak minősítése. Problematikusnak ítélte azonban azt a megállapítást, amely szerint a felmérésben való részvétel aránya és az adott levéltár szakmai tevékenysége között összefüggés állna fenn. Hiányolta, hogy az összegezés nem foglalkozik a levéltárak vezetésével, irányításával, nem elemzi a dolgozók szociális helyzetét. Célszerű lett volna foglalkozni a munkatársak szakmai orientációjával, az egyetemekhez, főiskolákhoz fűződő kapcsolataival. Helyeselte a levéltári munka fő összetevőire — a rendezésre, gyűjtőterületre, tudományos munkára — vonatkozó kérdéseket, de megállapította, hogy az értékelésben bizonyos elsőbbséget a rendezés és a gyűjtőterület élvez. Hogy ez nem fogadható el, bizonyítja az UMKL fiatal dolgozóinak véleménye, és a levéltárak munkája is. Feltétlenül jónak és hasznosnak ítéli, ha valaki azért megy el levátárba dolgozni, mert vonzódik valamilyen tudományos területhez. 203