Levéltári Szemle, 33. (1983)

Levéltári Szemle, 33. (1983) 1–3. szám - EGYESÜLETI ÉLET - Dóka Klára: A tudományos dolgozók körében végzett közvéleménykutatás eredményei / 189–202. o.

baptista, görögkeleti, izraelita levéltár működik, az államiaknál lényegesen rosszabb feltételekkel. Mellettük 7 engedélyezett szaklevéltár van, amelyek egy-egy ágazat speciális kezelést kívánó iratait őrzik. Legnagyobb múltra a Hadtörténelmi Levéltár tekint vissza, amely a gyűjtőterületi feladatok kivételével valamennyi levéltári teendőt ellát. 1969 óta működik a SZOT Levéltára, 1972-től az Orvostörténeti Levéltár, 1963-tól a MTA Levéltára, amely tagja az európai akadémiai levéltár-hálózatnak. Jelentős mennyiségű iratanyaggal (2-3000 fm) rendelkezik a KSH (1975-től) és az OVH Levéltára (1977-től), amelyek speciális helyzetük miatt átmeneti levéltár funkcióit látják el. A felmérés alkalmával a vizsgálat első szempontja a levéltári munkaviszony hosszúsága volt (II. sz. táblázat). Az eredmények szerint a válaszadó levéltárosok 22,9 %-a 15 év feletti levéltári munkaviszonnyal rendelkezett, 33,9 % viszont 5 évnél rövidebb időt töltött el a szakmában. A budapesti levéltáraknál alacsony az 5-10 illetve 10-15 éves gyakorlattal rendelkezők száma, és hasonló a helyzet vidéken is. Ha figyelembe vesszük, hogy ezek munkába állásakor, 1968-1978 között a levéltári létszám csaknem kétszeresére emelkedett, akkor a rendkívül nagy fluktuáció egyértelmű. A 15 évnél régebben dolgozók rendszerint levéltárosként kezdték pályájukat, és rögtön az egyetem elvégzése után levéltárba kerültek a fiatal, csak 1-5 éves gyakorlattal rendelkező munkatársak is. Az ő beilleszkedésük a további fluktuációt remélhetőleg le fogja lassítani. Csongrád, Nógrád, Szabolcs-Szatmár megyékben egyetlen válaszadónak sem volt 10 évnél hosszabb levéltári munkaviszonya, míg Győr, Veszprém, Hajdú-Bihar megyék levéltárosai hosszabb időt töltöttek jelenlegi munkahelyükön. A fővárosban az OL gárdája stabil, az UMKL-ben és a BFL-ben nagy a fluktuáció. Szinte semmi mozgás nincs az egyházi levéltáraknál, az állami szaklevéltárak ugyanakkor — éppen az átmeneti állapotok miatt — létszámukhoz képest rendkívül nagy mozgásban vannak. A fluktuáció igen sok helyi tényzőtől függ (pl. közlekedési lehetőség, tudományos intézetek elszívó hatása, lakáshelyzet stb.) és az egyes levéltárak közti mozgás nem is tekinthető egészségtelen folyamatnak. Az 1969 után belépő, majd a levéltári területről eltávozó tudományos dolgozók példája viszont azt mutatja, hogy az utánpótlás nevelése nem volt megfelelően biztosított, a fejlődés megtört. A levéltárak régi dolgozói nem fogadták elég nyitottsággal az újakat, és néha a demográfiai hullámvölgy miatt kényszerpályára került pedagógusok maguk sem tudták, mire vállalkoznak. A felmérés egyik alapkérdése az volt, hogy a különféle területeken dolgozó tudományos munkatársak az egyes feladatokat hogyan ítélik meg, a munkák milyen súlyozásával képzelik el az ideális levéltárat. A válaszadók 1—8-ig terjedő számokká jelölték meg a munkák fontosságát, megvolt azonban a lehetőség, hogy különféle munkafajtáknak azonos értéket adjanak (III. sz. táblázat). A rendezés 88, a tudományos munka 55, a gyűjtőterület mindössze 40 esetben került az első helyre. Ugyanakkor 50 válaszadó a gyűjtőterületi munkák ellátását ötöd, hatod, hetedrendű feladatnak tartotta. Különösen megdöbbentő a fiatalok elzárkózása a jelentős gyűjtőterületi feladatokkal rendelkező UMKL-ben és egyes megyei levátárakban. A felmérés adataiból úgy látszik, hogy a levéltárak jelenlegi rendezettségi szintjén a munkatársak a rendezést tartják levéltári alapfeladatnak. Különösen áll ez a megyei levél tárakra, ahol 100 válaszadóból 90 tette a rendezést az első vagy második helyre. A 3 nagy budapesti levéltárban van bizonyos szóródás. Az OL válaszadóinak zöme az I. 192