Levéltári Szemle, 33. (1983)

Levéltári Szemle, 33. (1983) 1–3. szám - LEVÉLTÁRTÖRTÉNET - Tóth Róbert: Komáromy András feljegyzései a vármegyei levéltárak helyzetéről, 1914–1916: II. közlemény / 163–188. o.

festettek. A vármegye az 1600. évi január 4-én tartott gyűlésből követeket küldött a ki­rályhoz, hogy szabadítsa meg őket a vasas-németek elviselhetetlen, súlyos igájától, a köve­tek pedig azt az utasítást kapták, hogy az akasztófás leveleket az országgyűlésen is produ­cálják. A kamarai visszaélésekről, melyek Bocskay támadásának szintén egyik fő okát ké­pezték, tanulságos feljegyzések vannak. Egy kis quart-alakú könyvben 1704-ből érdekes hegyközségi szabályzatot találtam „melylyel az egész Magyarországban szoktak élni hegyben' bírák és esküdtek". Ennek és az írásba nem foglalt régi szokásjognak az alapján dolgoztatta ki a vármegye 1752-ben a maga általános érvényű szabályzatát, hogy a hegybíróság visszaéléseinek véget vessen. De ilyen a mezei gazdálkodásra és szőlőmívelésre vonatkozó rendszabásokat a földesurak is adtak a maguk jobbágyainak, többek között Drivoderics Ferencz szentgróti kapitány 1691. nov. 17-én, ésD. János „Bonczod földe örökös ura" 1700. aprü 24-én. A vadkerti csata után a bujdosó, erdőn-mezőn lappangó kurucok nagyon elszapo­rodtak a vármegyében, kiket a szegénység táplált és rejtegetett a német hadak előtt, mind­addig, míg gr. Nádasdy Ferencz 1710. márc. 16-án keményen rá nem parancsolt a várme­gyére, akasztófával fenyegetvén a községi bírákat, hogy űzzék, kergessék, öljék, vágják őket. Nem sokkal utóbb, 1710. okt. 20. br. Nehem császári generális tudatja,hogy őfel­sége diadalmas, dicsőséges és igaz fegyverei által Érsekújvár elfoglaltatván, a kóborló re­bellisek elöljárója, Palocsay György a Dunán „átalszaladt", tehát aki kegyelmet akar a fe­jével „a tolvaj társaságoknak elhagyásával" 8 nap alatt térjen a császár hűségére. A legrégibb eredeti armalis I. Ferdinánd király 1559. júl 8. kelt adománya Rácz­Pocrachiewyth Farkas részére. Ez arról nevezetes, hogy csak 1640-ben, tehát 80. eszten­dő múltával hirdette ki Rácz György, a nemességszerző dédunokája és leszármazását hite­lesen igazolván, mint vitéz katona, Győr vármegye által - a publicatio elmulasztása dacára is acceptáltatott. Az Armalisok mellett van III. Károly 1714. évipriv. átiratában a gabo­nával és liszttel is kereskedő molnár mesterek 1663-ban megerősített céh-szabályzata, mely nevezetteknek többek között teljes adó-vám és harmincad mentességet biztosított. Ebben a szekrényben találtam továbbá azt az egyezséget, melyet a vármegye 1736­ban a neoacquisticai commissióval, illetőleg a kincstárral kötött. A levéltárban elhelyezett bezárt ládákat többszöri sürgető kérésem dacára sem nyi­tották fel, pedig okom van hinni, hogy azokban családi letétemények is voltak. Deposi­tum maradványának tartom az Inkey család birtokaira vonatkozó újabbkori gazdasági és periratokat, melyek éppen úgy mint az 1848/49. évi iratok rendetlenül porban és piszok­ban hevertek. Ellenben mint különös és mai szemmel nézve, feltűnő jelenségnek, örvendetes jelen­ségnek kell kijelentenünk azt, hogy ebben alevátárban - az egyetlen vármegyében az or­szágban! — megőrizték teljes épségükben egy nagy ládában tartogatva, a II. József-féle fel­mérési iratokat, amelyeket n. József halála után országszerte a vármegyékben elpusztítot­tak. Egy derék levéltárnoknak nak köszönhető, aki 50 évig szolgálta Zala vármegyét és felismervén ezen iratoknak az utókorra nézve megbecsülhetetlen érté­két, féltő gonddal őrizte azokat! Eredeti, kézzel írt kései másolat - Magyar Tudományos Akadémia Kézirattára, Ms 5219/9. 187

Next

/
Oldalképek
Tartalom