Levéltári Szemle, 33. (1983)

Levéltári Szemle, 33. (1983) 1–3. szám - LEVÉLTÁRTÖRTÉNET - Tóth Róbert: Komáromy András feljegyzései a vármegyei levéltárak helyzetéről, 1914–1916: II. közlemény / 163–188. o.

szabad gyakorlása a megyében és legalább Ungváron meg kellene őket tűrni, a papok pedig Tárkányban lakhatnának. (Religio fasc. 44 N. 3 etc.) A levéltárnak 1774. évi rendezése alkalmával a közgyűléseken kihirdetett címeres levelekhez és manumissiókhoz (jobbágy felszabadítás), valamint a nemességvitató porokhoz mutatókönyvek készültek. Ez tagadhatatlanul jó és hasznos munka volt, de a túlbuzgó Schemberger még az 1632. év óta elítélt gonosztevők névjegyzékét is összeállította. Jó emlékű Komáromy Andrásunk 1915-ben ott jártakor megvizsgálván a levéltárt, ennek láttán megjegyzi, hogy ez bizony igazán felesleges fáradtság volt tőle, mert ezek között aligha fogja valaki ma már az őseit keresni. NB! Ung vármegye a XVII. századtól — a között levő kiadványaiból megfigyelhetőleg — Ungváron tartotta a közgyűléseit és sedriáit (ítélőszékeit.) De tartott igen sokszor gyűlést Nagykaposon is, de ugyancsak tartott többször Darma és Eőr és elvétve Matyócz, Vinna, Csepely, Palócz, Vaján és Szenna falvakban is, ahova tehát a nótárius mindig magával hozta a protocollum fogalmazványait és egyéb iratokat s így állandó elkallódás veszélyének téve ki azokat. Eredeti, kézzel irt kései másolat - Magyar Tudományos Akadémia Kézirattára, Ms 5219/9. -oOo30 Veszprém vármegye levéltára

15 Azok közé a levéltárak közé tartozik, amelyekben a csekély történeti beccsel bíró anyagot úgy elnyeli a rengeteg irathalmaz, mint a garmadába hányt rostaalja a bele vegyült néhány szem tiszta búzát. Többszöri gondatlan átköltöztetés, falrepedések és az állványok összeroppanása miatt keletkezett zűrzavarban az iratokat ahogy tudták minden elképzelhető helyre begyömöszölték: a levéltár fenekestől felfordult s annak régi és legértékesebb részét 1916-ban a közgyűlési nagy terem karzatán találtam. Rendszeres kutatásról akkor szó sem lehetett, noha jó segédkönyvek vannak, de alig maradt váami az eredeti helyén. A közgyűlési jegyzőkönyvek 1639. évtől fogva maradtak fenn, de a század elején sok hiányzik belőlük. Legnagyobb levéltári gyűjtemény 1631. évtől az Acta congregationum: ez még tűrhető rendben van, de a törvénykezési iratok, különösen a pörcsomók szerte-széjjel hevernek. A törvényes vallatások (Inquisitiones) 1630—1699-ig terjedő csomagjában a Kenessey család eredetére nézve érdekes tudósítások vannak, melyekből kitűnik, hogy egy Márk István nevű balaton fő kajári legény katonaságra adta magát, bizonyos Kenesey néven való embert szolgált s így ragadt reá a Kenessey név. Az 1651-ben kihallgatott 85-90 éves öregemberek Márk Istvánt, akiről megállapítható, hogy 1576-ban született, jól ösmerhették. Hazatérvén a katonaságból, Vízkelethy János kajári jószág felügyelője lett, kitől 1619-ben ugyanott egy jobbágy sessión kívül Keongheos (= Küngös) pusztát nyerte adományba, amelyre aztán 1626-ban jus regiumot szerzett. Az erről fennmaradt hiteles oklevélben, mint agilis említtetik aki akkor is Balaton fő kajáron lakott, nevét azonban K. deeadem írják, holott pedig Kenése a győri jezsuiták földesurasága alatt állott 184