Levéltári Szemle, 33. (1983)

Levéltári Szemle, 33. (1983) 1–3. szám - LEVÉLTÁRTÖRTÉNET - Tóth Róbert: Komáromy András feljegyzései a vármegyei levéltárak helyzetéről, 1914–1916: II. közlemény / 163–188. o.

(1419, 1431.). Jószágaikon pallosjoggal (szabad ispánsággal) bírtak és Mátyás király megengedte nekik, hogy a régi Szerdahelyi várkastély helyett új kővárat építhessenek maguknak (1465.) Levéltáruk a Magyar Nemzeti Múzeumba került, de három láda írás azután is Nyitra vármegye levéltárában maradt. Túlnyomórészben 18. századbeli gazdasági iratok és számadások, de néhány drb XVI. és XVII. századbeli iratcsomó mellett sok érdekes missilis levél is akad közöttük. A Bossányi (de genere Divék) a Túrócszentpéteri Dávid, nemespanni Szántó, a vármegyében törzsökös Soóky és a Bereg vármegyéből származó BÖlsei Buday család levelesládái szintén csak XVIII. századbeli birtok és peres ügyekre vonatkozó iratokat tartalmaznak. De minden kétség nélkül megállapítható, hogy a letétemények régibb és értékesebb része hiányzik. A sassini, holicsi és temesvényi uradalmakra vonatkozó iratok is csak a XVIJJ. és XIX. századból valók és legfeljebb gazdaságtörténeti szempontból akad közöttük néhány figyelemre méltó. A sárfői uradalom iratai között is egyedül az Eszterházy János győri vicegenerális részére adott donátiós levél, illetőleg Iipót királynak 1695. évi privilégiuma említhető, mely könyv alakban, pergamen lapokon a dominiumra vonatkozó régibb okleveleket is magában foglalja. A letétemények közé sorolható Nyitra vármegyében a 17. századtól fogva birtokos nemes Pestvármegyei család leveles ládája, melynek legértékesebb részét a P. József generálishoz (aki 1736-ban huszárezredes, 1742-"ben pedig altábornagy volt) írott levelek képezik. Ezek között vannak b. Andrássy generális, Gyulay István, GhyllányL Pálffy János gróf, Festetich József tábornok és 1728. évtől fogva Desőffy István levelei, melyek hadtörténeti szempontból nagyon becses és jobbára ösmeretlen tudósításokat tartalmaznak. Itt találtam néhány kis füzetből álló versgyűjteményt a Verbón lakó Benyovszky Sámuelné Révay Rozina részére, melyet minden valószínűség szerint Boronkay Sándor írogatott és gyűjtött össze, aki 1733-ban a pozsonyi jezsuiták kollégiumában tanult, később pedig egy Tinódy András nevezetű lantos folytatott. A két diák fölöttébb gyenge magyar rigmusokból álló virágénekeket szerzett, hadba induló és violájuktól búcsúzkodó érdemes iíjakról (1740.), de egy pár XVII. századbeli, sőt Balassa Bálintra emlékeztető strófa is akad közöttük. Nem tartozik ugyan szorosan ide, mégis jónak látom megemlítem, a vármegyeház kapubejáratától jobbra eső, tiszta és száraz helyiségben féltő gonddal őrzött hadi zászlókat és lobogókat. A legrégibb 1660. évből való vörös selyem, egyik oldalán a feszület, másik oldalán a vármegye címere. Ez alatt harcolt a nemesi felkelő sereg Buda várának 1686. évi bevételéná. Van két igen szép és jól conservált insurgens zászló a spanyol és osztrák örökösödési háborúk idejéből. A kurucz világból nem láttam lobogókat. Végül még azt jegyzem meg, hogy a vármegye levéltárát már 1582-ben lajstromozták s 16u8. évtől fogva a püspöki várban a vörös toronyban őrizték és bár 1615-ben hozzáfogtak az új székház építéséhez, az archívum még sokáig a várban maradt, melynek castajlanusa a nemes vármegyének is hittel volt köteles. 1639-ben a levéltár rendezésének ellenőrzésére bizottságot küldtek ki. Eredeti, kézzel irt kései másolat - Magyar Tudományos Akadémia Kézirattára, Ms 5219/9 169