Levéltári Szemle, 33. (1983)

Levéltári Szemle, 33. (1983) 1–3. szám - LEVÉLTÁRTÖRTÉNET - Tóth Róbert: Komáromy András feljegyzései a vármegyei levéltárak helyzetéről, 1914–1916: II. közlemény / 163–188. o.

zsef alatt elrendelt segregatio eredményeként keletkeztek, amikor a jogügyi iratokat elválasztották a politikaiaktól és hozzájuk külön elenchusok készültek. Hogy azonban II. József után is megmaradtak-e különválasztott iratok, kétséges, — hiszen 1790. után volt még egy, az u. n. harmadik országos rendezés, amely a máig fennmaradt levéltári rendet eredményezte !) Bajos volna valami érdekes fölfedezést termi ebben a levéltárban, melyben már anynyi tudós ember, komoly kutató és alkalmi historicus megfordult: de azok kedvéért, kiket a levéltári ügy közelebbről érdekel, fölemlítem, hogy a vármegye archívumát 1718-ban Gács várából a losonczi székházba vitték, 1731 -ben pedig azt végezték, hogy a tisztviselők ne tartsák tovább maguknál az iratokat, hanem adják be a levéltárba. Nádasdy JJpót kancellár felhívására a vármegye 1747-ben nagyobb summa pénzzel járult ahhoz, hogy a magyar kancellária részére Bécsben házat vegyenek, melyben az Országos Levéltár (Archívum Regni) elhelyeztessék. Végre azok tanulságára, kik az u. n. parasztvármegyék történetével tüzetesen foglalkoznak, megjegyzem, hogy 1650. évtől lógva a paraszt hadnagyok és kapitányok viselt dolgairól, a levéltárban sok tudósítást találhatnak. A jogszabályok iránt érdeklődők figyelmét pedig felhívom az ünneprontó és az utasokat megsarcoló pünkösdi királyok ellen hozott 1722. évi (talán már ösmeretes) statútumra. Erecleti, kézzel irt kései másolat - Magyar Tudományos Akadémia Kézirattára, Ms 52]9/9 -oOo19 Nyitra vármegye levéltára

4 A csehektől elszakított terület leggazdagabb törvényhatósági levéltárai közé tartozik, melyből ugyan a historicusok már sokat merítettek, mindazonáltal történetirodalmunknak még mindig elsőrangú, bér ez időszerűit sajnos, hozzáférhetetlen forrása. A közgyűlési jegyzőkönyvek 1572-ben kezdődnek — 1623—1625. évekből hiányoznak — és szakszerű tartalomjegyzékkel vannak ellátva. A régi protocollumokról hiteles másolatot készítettek és összegyűjtve, erős kötésekbe foglaltak. összefüggő iratokat 1574. év előtti időből nem találtam. A levéltárat sokszor rendezték és a régi gyűjtemények nagyobb részét megszűntetvén, a levéltárnokok nem egyöntetűen, hanem saját rendszerük és felfogásuk szerint csoportosították a levéltári anyagot (Hát ennek ki volt az oka? A kormányszék soha utasítást, rendszert nem adott, — természetesen, hogy a levéltárt rendezők saját belátásuk szerint cselekedtek.) Ez a szétosztás és kiválogatás, különösen a „Nobilitaria" gyűjtemény gyarapítása céljából még 1916-ban is folyamatban volt, melynek sok káros következményét tapasztaltam. (NB. Én nem védem a levéltárnokok eljárását, akik a különböző gyűjteményekből a nemesség igazolásra alkalmas, genealógia szempontjából fontosabb iratokat közös gyűjteménybe", a „Nobilitaria" tették: de megértem őket. Az egész 1848. előtti történeti anyagra soha senki nem volt kíváncsi, az iránt nem érdeklődtek: ellenben genealógiai 167