Levéltári Szemle, 33. (1983)

Levéltári Szemle, 33. (1983) 1–3. szám - KÖZLEMÉNYEK - Szőcs Gábor: Gróf Széchenyi Ferenc angliai útinaplójáról / 141–154. o.

gazdagságának városa. A különféle szervezeti formák, a mindennapi közéleti cselekvés színtere. A barátságok és elkötelezettségek évei. Egy olyan időszak, amely egyfajta szellemi vértezettséget nyújt ahhoz, hogy később szembe nézzen az „országos dolgokkal,, egy olyan korszakban, amikor a viszonyok és értékek megrendülőben vannak, amikor kell tudni az újat igenelni s a régit elvetni, amikor az egyéni és társadalmi- politikai döntések rendkívül nehezek, amikor szavak és tettek hatása nem várt reakciókat váltanak ki és döntik kétségbe (kétségbeesésbe esetenként) az egyént, akkor, amikor — amit még az alig 20 esztendős, tettvágytól fűtött gróf nem tudhatott — a körülmények egyre kedvezőtlenebbek az ország sorsának változtatásához. Akkor, amikor egy császár (máig vitatott) céljainak tragikus bukása előlegezi meg egy gondolkodó és gyakran kétségek közt vergődő magyar mágnás egyéni meghasonlását. Egy mágnásét, aki az élvonalában van egy majd ezer eszetendős uralkodó osztálynak, de aki fokozatosan ráébred kiváltságai negatívumaira, aki előtt kibontakozik egy lehetséges reformalternatíva, és aki egy számára véletlennek tűnő esemény, bizonyos tekintetben személyes tragédia után megretten, begubódzik és csak egy kicsiny parazsat enged pislákolni szellemiségének és társadalmi, politikai személyiségének lángjából. Széchényi Bécsből 1774-ben tért haza. Még ebben az évben váratlanul meghal bátyja, özvegyen hagyván barátjának húgát, valószínűleg már régebb óta nagy szerelmét, gróf Festetich Juliannát, kit 1777. augusztus 17-én nőül is vesz. XXX Egészen röviden tevékenysége utazásáig: 1781-ig a kőszegi kerületi tábla bírája. Ez idő alatt szerette volna elnyerni e tábla elnökségét, majd a helytartótanácsosi rangért folyamodott, végül a győri főispáni tisztet kívánta elnyerni. Mindezek közül egyet sem kapott meg. Viszont 1783-ban II. József Széchényit kinevezi Horvátország helyettes bánjává. Azzal, hogy a gróf elfogadta a kinevezést, egyértelműen kiállt királya politikája, a felvilágosult abszolutizmus politikája mellett, túltéve magát a meg nem koronázás és az alkotmányos eskü le nem tételének tényén. Minden bizonnyal ezt nem azért tette, mert „meg volt győződve . . . hogy . . . előbb utóbb az alkotmányos intézmények, tisztult alakban vissza fognak állíttatni"

4 sem pedig pusztán aulikusságból. Tette ezt azért, mert tanulmányai, ismeretei és kristályosodó elvei szerint a József-féle rendszert alkalmasnak látta hazája sorsának jobbítására. Ezért a lelkes és szép eszmékért hevülő ifjú kész volt bármilyen tisztséget elfogadni, s annak lelkiismeretesen eleget tenni. Hiszen ő maga is egyetért az addigi cenzúrarendszer megszüntetésével, a klérus hatalmának korlátozásával, a toleranciarendelettel, a kinevezéséig hozott közigazgatási reformintézkedésekkel és az egyéb kisebb jelentőségű, a monarchiát racionalizáló rendeletekkel. Későbbi funkciójában is királya törekvéseit mozdítja elő.

5 Még a nyelvrendeletet is megemészti, bár azzal már nem tud igazán azonosulni. Ettől kezdve veszi fontolóra királya politikájának helyességét országa érdekei szempontjából. Számára is, mint oly sok kortársának a szabadkőműves pátens adja meg a döntő elhatározást. (1785) Ezután dönt úgy, hogy nem képes tovább 144