Levéltári Szemle, 32. (1982)

Levéltári Szemle, 32. (1982) 2–3. szám - Tihanyi János: Az osztrák ellenállás levéltára: Dokumentationsarchiv des österreichischen Widerstandes, Wien, Altes Rathaus, Wipplingerstrasse 8. / 341–356. o.

területén, (österreichischer Turnerbund, a szlovénellenes Kamtner Heimatdienst stb.) Az ún. „Vorfeldorganisation"-ok jó verbuválási lehetőségeket nyújtanak. Ilyenek az österreichischer Kameradschaftsbund, az Arbeitsgemeinschaft der Freiheitlichen Akademieverbánde österreichs, a Sudetendeutsche Jugend österreichs. Harcos szélsőjobboldali kiscsoportok szerveztek támadásokat antifasiszta rendezvények, állami és ifjúsági klubok és intézmények ellen. Egyes jelentős politikai események alkalmából (pl. elnökválasztás) a szélsőjobboldal különböző árnyalatai akcióegységre is léptek egymással. Ausztriában a szélsőjobboldal fő góca Dél-Tirol és Karintia. Jelentős tevékenységet fejtenek ki az egyetemeken és főiskolákon.

12 A DOW egyik munkatársa (Herbert Exenberger) 1977-ben több, mint 40 osztrák jobboldali radikális szervezetet ismertetett a nyilvánossággal. A feltűnést kiváltó összeállítás hatására dr. Hertha Firnberg, a tudományos ügyek minisztere még abban az évben megbízást adott az 1945 utáni osztrák szélsőjobboldaliság felkutatására. Másfél éves munka eredményeként 1979 szeptemberében jelent meg a „Rechtsextremismus...", amely első ízben nyújtott tudományos összegezést a kérdés történelmi, ideológiai, jogi, személyi problémáiról, miközben kitért a nemzetközi összefüggésekre és specifikus jelenségekre (pl. a déltiroli kérdés) is. Másfél év alatt négy kiadás fogyott el, de közben nem maradtak tétlenek az osztrák szélsőjobboldal képviselői sem. Az osztrák törvényekből, rendelkezésekből adódó lehetőségek felhasználásával hajszát indítottak a könyv és különösen a DÖW ellen. Több, mint 48 ismertetett szervezet, illetve azok vezető funkcionáriusai indítottak becsületsértési pert a munka egyes szerzői ellen. 1980 elején a bécsi Landesgericht két szélsőjobboldali újságíró beadványára elrendelte a mű elkobzását. A DÖW-ben és a nyomdában megtartott házkutatás eredménytelen volt: a második kiadás már elfogyott. 1980 közepén jelent meg a harmadik kiadás (amelyből szerzők két inkriminált bekezdést kihagytak). A DÖW jogi ellenlépéseket is tett, amelynek során Ausztria főállamügyésze a bécsi bíróság ítéletét törvényellenesként hatályon kívül helyezte és megállapította, hogy a „szélsőjobboldal" megjelölés nem jelent becsületsértést. Mindenesetre a kötet szerkesztői tanultak az osztrák szélsőjobboldal támadásaiból: a legújabb, ötödik kiadás az eddigi jogi tapasztalatokat a lehetséges legnagyobb tudományos precizitással és „terminológiai elővigyázatosság"-gal veszi figyelembe. Nagy alapossággal és terjedelemben foglalkozik a fogalom tudományos meghatározásával. (I. Begriff zur wissenschaftlichen Propadeutik des politischen Begriffs Rechtsextremismus - Willibald I. Holzer történész, a klagenfurti egyetem Jelenkori Történeti Intézete munkatársa tollából). Mintha ez volna az „Achilles-sarok", amelyen keresztül a szélsőjobboldal ellen irányuló tudományos színvonalú és tartalmú felvilágosító harcot akarja megakadályozni a szélsőjobboldal. A könyv 14 szerző műve. Négytagú szerkesztőség, valamint Herbert Steiner tudományos tanácsadó, a DÖW tudományos vezetője és titkára segítették a szerzőket munkájukban. A széles körű dokumentáció és folyamatosan gyűjtött anyagok tették lehetővé, hogy a mű viszonylag rövid idő alatt elkészülhetett s az egy-egy fejezetet feldolgozó szakértők az osztrák szélsőjobboldal elméletét, gyökereit, tevékenységük történetét, motívumait, pártjaikat és egyéb szervezeteiket, tömegbázisukat, területi súlypontjaikat, befolyásukat a főiskolákon, a német nacionalizmust, mint politikai-ideológiai alapot, a nagy pártokkal való kapcsolatukat, az osztrák demokratizmusba való integrálódásukat és még számos más aspektust ismertessenek. 348