Levéltári Szemle, 32. (1982)

Levéltári Szemle, 32. (1982) 1. szám - HIVATALTÖRTÉNET - Pető Iván: A Könnyűipari Minisztérium hivataltörténete, 1949–1967 / 81–118. o.

VIII. Selyem-, rövidáru és hurkolóipari IX. Ruhaipari X. Bőr-, gumi- és szőrmeipari XI. Faipari XII. Papír- és nyomdaipari XIII. Kisipari XIV. Dohányipari XV. Szeszipari XVI. Cukoripari XVII. Sör, malátaipari. XVIII. Édesipari XIX. Tartósító- és húsipari XX. Malomipari XXI. SütŐ- és tésztaipari A fenti szervezetről intézkedő miniszteri körrendelet (16 000/1949) egy alig két hónappal korábbit módosított. Októberben szervezték meg a sör-, maláta- és édesipari, illetve a Malom-, sütő- és tésztaipari főosztályokat (9545/1949). Az 1950. január 1-től érvényes minisztériumi szervezet sem lett hosszú életű. Hamarosan megalakult a XXII. főosztály Műszaki főosztály és nemesfémipari osztály néven (Ipari Értesítő 1950/4). 1950. február 9-én a Népgazdasági Tanács határozatot hozott a könnyűipari vállalatok átszervezéséről (90/6/1950. NT. sz. h.). A vállalatok kategorizálása mellett több ipari központ megszüntetésétől és több mint harminc egyesülés alapításáról is döntöttek. A Népgazdasági Tanács egyúttal hozzájárult, hogy a Papír- és Nyomdaipari Főosztály Nyomda- és Papírfeldolgozóipar, illetve Papírgyártóipari főosztályokká alakuljon át. A könnyűipari miniszter végrehajtási utasítása nyomán (11 171/1950. Ipari Értesítő 1950/24) az eddigi XII. főosztály helyét a XII Papír- és Nyomdaipari Főosztály, illetve a XXIII. Papírgyártóipari Főosztály vette át. A Népgazdasági Tanács az imént tárgyalt határozatában megállapította: „a minisztérium termelési főosztályainak mai nagy száma nem felel meg a gazdasági minisztériumok szervezésénél követett szervezési szempontoknak. A könnyűipari miniszter igyekezzék a főosztályok számát az általában irányul vett mértékre csökkenteni." A fenti kívánságnak ellentmondtak azonban a Népgazdasági Tanács egyéb döntései, illetve azok következményei. Már korábban, 1950 februárjában határozat született az árszabályozás és árellenőrzés decentralizálásáról (104/7/1950. NT. sz. h.). őt fórum között osztották meg a döntési jogot: minisztériumok, államigazgatás helyi szervei, Országos Tervhivatal elnöke, mint központi árhatóság, Népgazdasági Tanács és Minisztertanács. A döntés szerint az illetékes miniszter hatáskörébe került szinte minden árszabályozási jog, kivéve, ha az ügy jelentősége miatt a másik négy fórum valamelyike lett az illetékes. Ezen feladat ellátására a Könnyűipari Minisztériumban nem volt részleg, tehát új szervezése vált szükségessé. 87