Levéltári Szemle, 32. (1982)

Levéltári Szemle, 32. (1982) 1. szám - HIVATALTÖRTÉNET - Hagymásy Sándor: Legeltetési társulatok Túrkevén a 19–20. században: egy közbirtokosság működése / 69–79. o.

kategória megállapítva. I., II., III. bértelepekre volt osztva, mely szerint több-kevesebb bérfizetés járt a területek értéke, minősége szerint. A vallásalappal történt megállapodásokat végérvényesen a Vallás- és Közoktatási Minisztérium hagyta jóvá. A nagy vagyonnal rendelkező közbirtokossági vezetők és tagok túlsúlya, túlkapásai a rendszabályok ellenére is mindig felülkerekedtek a legelők kihasználásában.

11 így „1908. május 17-én a közbirtokossági gyűlésen Kupa Árpád olyan birtokosok fellebbezését olvasta fel, mely szerint 50—60 birtokosra sérelmes, hogy külbirtokosoknak tehénjárást engedélyeznek, mégpedig a pásztói legelőkön legeltetni minden birtokosunknakjoga van". Tehát kiszorították a jogos társtulajdonosok egy részét és sokjószágú idegeneknek adtak ki tehénjárásokat. Ugyancsak 1908. június 10-én a közbirtokossági tanácsülésen az alábbi elhatározás született: „Ecseg-puszta 5300 magyarholdas legelőjének megvásárlása felmerült, ha a Vallásalap elhatározza az eladást, azt még a legnagyobb áldozatok árán is megvenni hajlandó".

12 Még jóval később történt ugyan a megvétel, de ezt már ebben az időben tervbe vették. Emődi Imre a közbirtokosság egyik oszlopos tagja javasolta egy külön fehér gulya beállítását. Ugyanis már a múlt évszázadban elkezdődött a tarka marha térhódítása az egész kevi marhatartásban. Az ökörnevelés szempontjából ez hátrányos volt, mert a keresztezett, vagy tarka ökör tartásától a gazdák idegenkedtek. Ezért a. címeres ökör fenntartását továbbra is szorgalmazták. A nagygazdák még ebben az évszázadban is tartottak magyar tehenet és ezeknek egy gulyában való összeverését határozták el, magyar bikával való párosítással, hpgy magyar tinókat tudjanak nevelni. így maradt meg végig a magyar ökör a nagygazdák földjén.

13 A közbirtokossági tanácsnak igen nagy feladattal kellett megbirkózni, elsősorban az 1894-es törvény betartása és betartatása. A közgyűlés határozataiban lefektetett — helyi gyakorlatnak megfelelő - legeltetési rendet végre kell hajtani. A birtokossági tagok jogaiban és kötelezettségeiben úgy eljárni, hogy mindenkivel szemben az igazságosság elve érvényesüljön. A tisztviselők számadásait és költségvetését felülvizsgálni. Panaszokat elintézni. Legeltetési rend felügyelete, nyájak, csordák területi beosztása. Apaállatokat megfelelő számban és fajta minőségben kiegészíteni, beszerezni és kimustrálni, azok helyének, gondozójának megszervezése, felügyelete. Minden pásztor fogadást tesz. A Tanács megállapítja, hogy melyik legelőre hány állat bocsátható, hol nem szabad bármely okból legeltetni, mely területek lesznek kijelölve kaszálónak, kutak, vályúk, átjárók, védhelyek, sózó ágasok kiverésig rendben elkészíttessenek, mennyi pásztorbér, legelődíj fizettessék egy-egy állat után. A Tanácsnokok (így is nevezték a Birtokossági Tanács tagjait) egyes tagjai, mint megbízottak állapítják meg a károkat. Kiosztják a részes kaszálókat, vagy árverezik a nehezen felbecsülhető területeket, a közvetlen felügyeletet ezeken belül a pénztárnok, vagyis a legelőgazda végezte, aki legtöbbet megfordult a legelőn. Helyi megbízottja (jobb keze) volt a csősz, aki felügyelt az egész legeltetési rendre és őrködött a Közbirtokosság minden vagyonán és jelentést tett a gazdánál, vagy a többi vezetőnél a hatáskörét meghaladó rendellenességekről.

14 71