Levéltári Szemle, 32. (1982)

Levéltári Szemle, 32. (1982) 1. szám - A LEVÉLTÁRI MUNKA KÉRDÉSEI - C. Harrach Erzsébet: A levéltár és a városrendezés / 5–12. o.

Belsunce úr referátuma szerint „a levéltári anyag gyakorlati hasznosítása olyan levéltári információ kutatás, amelynek közvetlen célja valamely tevékenység, valamely állásfoglalás". E gondolatból kiindulva kívánom a levéltárak és a városrendezés, városfejlesztés élő kapcsolatát bemutatni, az óhajtott fejlődés lehetőségét felvázolni. Mivel a kutatás célja az ismeretszerzés, e vonatkozásban kiemelkedő jelentőségű az adott terület beépítési és topográfiai viszonyainak, az egyes épületek keletkezésére, tervezésére, átépítésére vonatkozó ismeretek feltárása. Világszerte, de különösen Európában a városfejlesztés egyik sürgető feladata a történeti városmagok rekonstrukciója, védelme. E tevékenység változatait, a városméretű műemlékvédelmet, a gyalogos zónák kiépítését stb. a történelmi és műszaki adottságok, a helyi hagyományok, környezetvédelmi szempontok stb. határozzák meg. A feladatok megoldásához szükséges történelmi forrásanyagot az állami és a városi, a vállalati és a családi levéltárak őrzik. Századunkban lényegesen megváltozott a levéltárak hagyományos, — vagyis a keletkezési körülményektől és az alapítók politikai és gazdasági érdekeitől függő bizalmas, megőrző — funkciója. Ma a levéltári tevékenységet az aktív, operatív adat- és információ szolgáltatás jellemzi. Olyan intézmények ma a levéltárak, amelyek — mint az ismeretszerzés bázisa — nyitva állnak mind az egyes tudományágak elméleti kutatói, mind a gyakorlati szakemberek előtt (történészek, közgazdászok, orvosok, szociológusok és földrajztudósok, mérnökök jogászok, egyetemi hallgatók stb.). Korunkban a különböző társadalmi és gazdasági rendszerek egyaránt tág lehetőségeket nyújtanak a városrendezés fejlesztésére. Elegendő, ha itt csupán a közlekedési hálózat és az ipar fejlesztését említem. A szocialista országokban, így Magyarországon is, a tulajdonjogi viszonyok már nem gátolják a fejlesztési koncepciók megvalósítását, a telepítési politika pedig az egész társadalom érdekeit szolgálja. A történeti értékű iratoknak az állami levéltárakba történő kötelező leadásával, begyűjtésével lehetővé vált napjaink forrásanyagának centralizált, hiánytalan gyűjtése és ezt követően korlátlan gyakorlati hasznosítása. Szeretném hangsúlyozni, hogy a nemzetközi együttműködés keretében készült „Európai fővárosok építéstörténeti forrásai" c. forráskiadvány jelentős segítséget nyújt a városrendezés levéltári vonatkozásainak tanulmányozásához. Mely anyagok és hol találhatók? A városrendezés bázisát képező tervanyag eredeti keletkezési formájában és rendszerében nagyrészt az iratok mellett található. E legszélesebb bázis tovább tagolódik: külön találjuk az építtetők és kivitelezők, külön az építési, igazgatási és más hatóságok, és ismét külön a tulajdonjog (telekkönyvek) szerint kialakult iratokat és a vonatkozó rajzos forrásokat. Mind az iratok, mind a térképek és a tervek a tervező potenciális adatbázisát alkotják. Szinte minden levéltárban megtalálhatók a gyűjtemény jellegű terv- és térképtárak. Összetételükből világosan kitűnik, hogy e gyűjtemények funkciója egyértelműen nem tisztázott. Az anyag nem a keletkezés rendjében tárolódik, hiszen általában különféle 6