Levéltári Szemle, 32. (1982)

Levéltári Szemle, 32. (1982) 1. szám - HIVATALTÖRTÉNET - Farkas Gábor: Az előszállási uradalom igazgatása, 1920–1945 / 57–68. o.

köteles arató és cseléd. Velük együtt mentek el csapattestjeikhez a gazdatisztek is. Hagyó-Kovács Gyulára így a gazdaságirányítási munkák területén a vártnál sokkal nagyobb feladatok hárultak. Bevonultatták az uradalom 100 lovát is. A jószágkormányzó sebtiben gépeket vásárolt, melyek a fizikai munkát helyettesítették. 1914 őszén kezdte el tanulmányait Hagy ó-Kovács Gyula Magyaróváron, a Gazdasági Akadémián. Itt 3 évet töltött. Oklevelét 1917 májusában kapta meg. Mivel a nyarakat 1914 óta Előszálláson töltötte, ezalatt az uradalom szerkezetével tökéletesen megismerkedett. Látta, hogy a háborús viszonyok következtében a termelés hanyatlott. 1917. június hónapban Frigyes főherceg papréti gazdaságában gyakornokoskodott, majd július 1-én megkapta másod-jószágkormányzói kinevezését. Ezután 28 eredményes esztendő kezdődött számára Előszálláson. Még tartott az első világháború, amikor Hagyó-Kovács Gyula a lehetőségekhez mérten igyekezett a gazdasági hanyatlást megállítani. Mindenekelőtt a munkaerőt stabilizálta. Erre akkor egyetlen lehetőség mutatkozott. Az uradalom állandóan 250 hadifogoly munkást alkalmazott, akiket azonban néhány hónap múlva más birtokra vezényeltek. Sikerült azonban elérni, hogy a hadifogoly munkások nagyobb része állandóan az uradalomban maradhatott.

4 ők gondozták az állatokat, pótolták a pásztorokat, az aratómunkásokat és a gazdasági cselédek egy részét. Kettőszáznál több volt az orosz hadifogoly. Róluk a legjobb véleménnyel volt a jószágkormányzó. Szerinte minden mezőgazdasági munkához értettek. Szorgalmasak és megbízhatóak voltak; az őrség nem is gondolt arra, hogy elkísérje Őket a földekre, amikor munkára mentek. A háború befejezésével az uradalom gazdasági színvonala újra hanyatlott. A hadifogoly munkások még 1918 november elején hazamentek, csak néhányan maradtak az uradalomban, akik itt le is telepedtek. A cselédség is hazatért. Egy részük munkába is állt. A zsellérmunkás telepek lakói azonban a forradalom eseményeinek hatására gazdasági követelésekkel léptek fel. A fegyveresen hazatért katonákkal az uradalom vezetősége nem mert szembeszállni, teljesíteni kellett követeléseiket. Ez részben élelmiszerek kiszolgáltatásából, azután kisbérletek kiosztásával megvalósult. Különösen Hercegfalván voltak az állapotok az uradalomra nézve hátrányosak. Itt ugyanis valóságos éhséglázadás zajlott le a november elejei napokban. A jegyző és a falusi burzsoázia a községből a pusztákra menekült, és csak az uradalom oltalmában érezték magukat biztonságban. Az uradalom ebben a községben is adományokkal, majd további engedményekkel igyekezett az elégedetlenséget leszerelni. (A munkástelepek és Hercegfalva lakóinak 3400 kat. hold földet adtak kisbérletbe.) Ezzel lényegében meg is szűnt a nagybirtok elleni közvetlen támadás. A cselédség azonban nyugodtan viselkedett. Tette ezt elsősorban azért, mert függő helyzete következtében teljesen az uradalom fennhatósága alatt élt. Meg kell jegyezni, hogy éhséglázadásra az uradalom pusztáin nem került sor, mert itt a cselédségnek általában volt élelme.

5 Hagyó-Kovács Gyula az 1918—1919-es események során népszerű embernek számított, így nem lepődhetünk meg azon, hogy a Tanácsköztársaság kikiáltásakor a cselédség egyöntetűen Hagyó-Kovács Gyulát választotta meg az uradalom vezetőjének. Ez gyakorlatilag azt jelentette, hogy az uradalom korábbi vezetősége együtt maradt. Hagyó-Kovács 58