Levéltári Szemle, 32. (1982)

Levéltári Szemle, 32. (1982) 2–3. szám - IRODALOM - Tompos Ernő: Nemesi évkönyv / 458–459. o.

Az amúgy is „absolut biztos" nemességének további megerősítését szolgálta a Barcsay Árpád Károly volt csendőrezredessel való örökbe fogadtatása. (A. J. 1957.120. old.). Utóbbi ui. mint „prominenter Pfeilkreutzler", tehát mint vezető nyilas álnéven élt Belgiumban. Természetes, hogy B.A. Z. a vitézi címet sem nélkülözhette és ezt 1956. márc. 15-én kapta meg. Jó néhány évvel e cím eltörlése után. Mindezek után az ember nem tudja bosszankodjon-e vagy inkább nevessen? Válasszuk az utóbbit. Tudomásom szerint ui. egyedül a magyar címerek között fordulnak elő „gúny- vagy tréfás" címerek, pl. kecskén lovagoló páncélos majom! Egy heraldikai vicc B.A. Z. terméséből: 880-ban Amulf császár Nürnbergben lovaggá ütötte az Egyiptomból származott Ammon Lajost, aki kék színű pajzsában egy arany „Jovis Ammonis" fejet, tehát az Ámon isten fejét viselte címerében. Jellemző, hogy aki a könyv számára megrajzolta, az valóban egy egyiptomi szobor fejét rajzolta a pajzsba. (A. J. 1955. évf. 284. és az 1956. évf. 8. old. ábrái.) Mi eddig úgy tudtuk, hogy a címerek használata az első keresztes hadjárat idején (1095) után kezdődött! Viszont az is a mi tévedésünk lehet, hogy az egyiptomi emlékek szakszerű kutatása Napóleon ottani hadjáratával függött volna össze, mert íme a „bizonyíték", hogy kb. ezer évvel előbbi! Szent Amandus straszburgi püspökről (+542-ben) és Szent Amandáról sem felejtkezik meg, utóbbi igazolt (beglaubigte) relikviái még ma is a család birtokában vannak! Visszatérve a dolog lényegére: nem biztos, hogy nyugaton is ilyen humorosan fogják fel a dolgot. Sőt még az is előfordulhat, hogy a szerző tevékenységéből az egész magyarságra vonatkozó kellemetlen következtetéseket vonnak le. Tompos Ernő 459