Levéltári Szemle, 32. (1982)

Levéltári Szemle, 32. (1982) 2–3. szám - IRODALOM - Kállay István: Csáky Moritz: Von der Aufklärung zum Liberalismus. Wien, 1981. / 448–449. o.

Csáky Moritz VON DER AUFKLARUNG ZUM LIBERALISMUS Studien zum Frühliberalizmus in Ungar. österreichische Akademie der Wissenschaften Veröffentlichungen der Kommission für die Geschichte Österreichs. Bánd 10. Wien, 1981. 272 p. A szerző az európai liberalizmus korai formáinak bemutatására a magyarországit választotta ki modellként. És aki ismeri Kulturkampf című könyvét, ezen nem csodálkozhat, hiszen már ott találkozott a gondolattal, hogy a liberalizmus egyrészt a felvilágosodással általában, másrészt a felvilágosodás Habsburg-monarchiabeli formáival különösen összefüggésben volt. Magyarországon élesen jelentkezett a liberalizmus; mértékadóan befolyásolta az 1848/49-hez vezető folyamatot. Csáky Móric érdeme, hogy az 1794-95-1825-27 közötti „holt" időszakot felfedezte, bebizonyította, hogy a magyar jakobinusok és a reformkor közötti időszak nem a stagnálás korszaka; a liberális reformok nem deus ex machina jöttek. Mindezt három részben és 20 fejezetben mutatja be. Az első - amely bennünket közelebbről érdekel - az állam és társadalom létével, funkciójával, az állam rendjével foglalkozik (népesség, társadalmi struktúra: nemesség, klérus, polgárság, parasztok; Magyarország helye a Habsburg-Monarchiában, a törvényhozás és kormányzás formái, közigazgatás országos, megyei és városi szinten, jogszolgáltatás). A második rész tárgya a politikai tudat fejlődése, az alkotmány és reformjai, a napóleoni korszak felforgató tervei és reformjai (az alkotmány kérdése Európában és az osztrák örökös tartományokban, a magyar rendi alkotmány, magyar alkotmányjogi viták és a francia felvilágosodás, a magyar jakobinusok, külföldi alkotmányokkal való összehasonlítás, Berzeviczy reformjavaslatai, a liberális eszmék áttörése, a megyék passzív ellenállása, Magyarország és Napóleon, liberális patrióták és a nacionalizmus). A harmadik rész a képzéssel és neveléssel foglalkozik, a Ratio educationis-tól az Educatio nationalis-ig (képzés és felvilágosodás, a két Ratio educationis, az 1806 utáni oktatás: parasztok, polgárok, köznemesek, főrend; a protestánsok oktatásügye). A szerző megállapítja, hogy a nyugati tartományok mellett Magyarországra gyakorolt legnagyobb benyomást a jozefinizmus. József uralkodásának a 80-as évek vége felé az uralkodó réteg nagy része szembefordult vele, ami elsősorban ajózsefi igazgatási reformokkal szembeni elégedetlenséget jelentette. Joggal beszéltek arról, hogy veszélybe került. Ez nem jelentette azonban a Józsefi felvilágosult, racionális emberkép feladását. Itt kezdődött meg a két irányzat: a konkrét - konservatív és az absztrakt - liberális szétválása. A nemesi-nemzeti reformpárt, amely a túlhaladott életformákat nem radikálisan megváltoztatni, hanem csak megjavítani akarta. A liberálisok, akik strukturális reformra, általános demokratizálásra törekedtek, ugyancsak a jozefinista felvilágosodás alapelveire hivatkoztak. 448