Levéltári Szemle, 32. (1982)

Levéltári Szemle, 32. (1982) 2–3. szám - ADATTÁR - Mezey Barna: II. Rákóczi Ferenc rehabilitációja 1906-ban / 423–433. o.

király döntésére bízta a rehabilitáció ügyét, így az az „előszentesítésig" hivatalos helyen szóba sem került.) Ugyanekkor jelölték ki az ügyben eljáró bizottság vezetőjének Thaly Kálmán képviselőt, a kuruc kor kutatóját, a pozitivista történetírót. Október 16-án Wekerle Bécsbe utazott, ahol elképzeléseit az uralkodó elé terjesztette. A jóváhagyás után, 19-én tárta a Ház elé a fejedelem rehabilitációját célzó törvényjavaslatot, amiről hivatalosan először ekkor tettek említést.

20 3. Az 1906:20. törvény valójában csak formaliter jogszabály. Tipikus példája annak a törvénynek, melynek rendelkező-szabályozó jellege nincs, s egyetlen funkciója az ünnepélyesség emelése.

21 Kivétel talán a 4. §, amely tartalmaz jogi relevanciával rendelkező kitételt is. , Jelen törvény rendelkezései semminemű magánjogi következményekkel nem bírnak". Erre a szakaszra feltétlenül szükség volt, mert a hatalmas kiterjedésű Rákóczi-birtokok, s a szintén nem elenyésző nagyságú Bercsényi-földek esetében a kabinet el kívánta kerülni a leszármazók fellépését azok visszaszerzése érdekében. Mondhatni tehát: a rehabilitáció csupán erkölcsi következményekkel járt, s vagyoni kihatása nem volt. Az ünnepség fényét ettől függetlenül igyekeztek azzal is emelni, hogy a leszármazókat, rokonokat is meghívták a szertartásokra.

22 Az esetleges kételyt eloszlató szakasz egyébként kései visszautalás egy majd két évszázaddal korábbi döntésre, a szatmári béke első pontjában megfogalmazott uralkodói elhatározásra. „Az említett jeles Rákóczi Ferenc életének és összes, Magyarországon s a hozzácsatolt részeken, valamint bárhol egyebütt található ingó és ingatlan javainak . . . kegyelmet adunk..'!

23 Politikailag egyszerű a képlet: az udvar irányvonalat változtatva a nemesség, a főrendek megnyerésére törekedett, tekintet nélkül arra, vajon kurucként vettek-e részt a háborúban. A vezetés érezte, hogy elsősorban nem Bécs és a magyar uralkodó osztály között él alapvető ellentét, s „koncvetéssel" kívánta magát biztosítani a nemesek irányában. A döntéssel azonban az udvar szinte megoldhatatlan kérdéseket hozott fölszínre. A szabadságharcban a császári párton harcolók, szállítók megjutalmazása szinte lehetetlenné vált: a „gratia vitae universonum bonorum",

24 amely nem csak a fejedelemre, de minden volt kurucra, sőt azok árváira is vonatkozott - kizárta lehetőségét annak, hogy földjeikből elégítsék ki a hűségeseket. Sőt nem egy esetben a háború alatt már elosztogatott földeket is vissza kellett venni, így többek között a Rákóczi-birtokokból részesült gróf Erdődytől, Illésházytól vagy Althantól. A labancpártiak körében a felháborodás országos méretűvé duzzadt. Régóta számítottak az adományokra. A fiscus már 1701-ben lefoglalta az összes Rákóczi-uradalmat, 1704-ben kincstári bizottság szállt ki az eladományozható ,,kuruc" földek felmérésére. „Semmi oly keservesen nem esik nekünk " - panaszolta egy császárhű nemes — „kik a császár hűsége mellett annyi esztendeig várakban szenvedtünk s minden javainktól megfosztattunk, mint az, hogy az pacificatioban minden személyválogatás nélkül generális adatott mindenkinek.'"

15 Ezt a problémát oldotta meg Bécs számára a fejedelem elvhűsége, amikor nem fogadta el a kegyelem feltételét: megbízottja révén esküt kellett volna tennie a császár hűségére.

26 A kérdés rendeződött: a közel kétmillió katasztrális hold

27 elegendő volt arra, hogy a hűségesek földéhségét csillapítsa. Welmann Imre a Rákóczi-birtokok sorsáról írva nem kevesebb, mint tizenöt magyar főurat sorol föl, akik részesedtek belőle.

28 S az is ismert tény, hogy a királyi udvar az idegen nemzetbéliekhez jóval bőkezűbb volt. A korábban 426