Levéltári Szemle, 32. (1982)

Levéltári Szemle, 32. (1982) 2–3. szám - LEVÉLTÁRTÖRTÉNET - Tóth Róbert: Komáromy András feljegyzései a vármegyei levéltárak helyzetéről, 1914–1916: Föglein Antal kései másolataiban és kiegészítéseivel / 391–414. o.

Navoj (!) György később alispánja lett a vármegyének és földeáki birtokára annyi zsidót telepitett, hogy 1743-ban különösen össze irták őket. Csáky Miklós gr. váradi püspök 1747. febr. 27. jrja, hogy ő Magyarország és a kapcsolt részek topographiáját megírta, illetőleg még 1718-ban a bécsi egyetemen mint bölcsészeti tételt védelmezte és munkáját Károly császárnak (sic!) dedicáíta, de akkor még nem ösmerte jól az országot és azóta sokat változtatott rajta. Most ki akarja nyomatni és a ,JDescriptio comitatus Csanadiensis" c. részt abból a célból közli a vármegyével, hogy esetleg heíyesbítsék. A jelzett rész mindössze 25. sorból áll (?) és azt mondja, hogy a megye nevét Chanád váráról vette, első püspöke a velencei Gerard (Szt. Geller) volt, aki 1047-ben vértanú halált halt. Aztán leirja a helyre állított vármegye határait, fölemiitvén, hogy főispánja 1718-ban gr. Nádasdy László csanádi püspök volt. A vármegye tudósai össze tanakodván, a Descriptiót azzal bővítették, hogy Csanád várát és a várost a török 1689-ben elpusztította, és hogy a megyében két híres prépostság romjai vannak. Az egyik Csanádon állott. Ide temették IV. László királyt, akit 1290-ben Keresztszegh (?) kastély körül megöltek. A másik Csanádtól 3. mérföldnyire „in pago Egress", ahol Jeruzsálemi (II) András királyt eltemették. A helytartótanács rendeleteit többnyire egész terjedelmükben beíratták a jegyzőkönyvekbe s minthogy azokat - mikor lehetett - szigorúan végre hajtották, 1730. évtől fogva, a megyében lakó nagybirtokos nemeseket is összeirogatták. De ezzel bizony kevés dolguk volt, mert még az 1754/55. országos conscriptió alkalmával sem tudtak húsz felnőtt embert összeszedni s azok is jobbára bevándorolt vagy újdonsült nemesek voltak. Eredeti, kézzel írt kései másolat - Magyar Tudományos Akadémia Kézirattára, Ms 5219/9. 8 Csongrád vármegye levéltára

16 A közgyűlési jegyzőkönyvek 1723. évvel kezdődnek, mert a török hódítás következtében megszűnt régi vármegyét csak Savojai Eugen herceg fényes győzelmei, Belgrád és a Temesi bánság felszabadítása után állították vissza. Ami historicum ezekben található, azt Zsilinszky Mihály Csongrád vármegye történetéről írt három kötetes munkájában mind értékesítette és feldolgozta. De kevésbbé ösmeretesek azok a szintén 1723. év óta fenmaradt úriszéki jegyzőkönyvek, melyek a gr. Károlyi uradalomhoz tartozó jobbágyok ellen lefolytatott büntető pöröket foglalják magukban (Protocollum criminalium causarum processuum etcj. Az uriszék elnöke a csongrádi uradalom mindenkori inspectora volt, a bíróság a vármegye szolgabiráiból és (1723-ban) hódmezővásárhelyi eskütt-polgárokból állott. A közönséges bűneseteken kívül méregkeverés, boszorkányság és bübájosság is nagyszámban fordul elő. Talán mondanunk sem kell, hogy ezek a protocollumok és a hozzájuk tartozó iratok műveltség-történeti szempontból milyen nagy beccsel bírnak. A sok közül elég legyen egy példa. Kántor Katát 1732-ben boszorkányságért kínpadra vonták, ahol azt vallotta, hogy valami német vitte őt először az ördöghöz, egy dombra, ahol Gyurka nevű ördöggel elhált 400