Levéltári Szemle, 32. (1982)

Levéltári Szemle, 32. (1982) 2–3. szám - KORMÁNYZATTÖRTÉNET - Bánkiné Molnár Erzsébet: Nemesek a Jászkun Kerületben / 367–373. o.

Az 1803. évi határozattal új fejezet kezdődött a jászkunsági nemesség életében. A polgárok mindvégig jogalapnak tekintették a megállapodást, míg a nemesek sorozatosan lázadoztak a döntés ellen, mely lényegében nem a közterhek alóli felmentést eredményezte, csupán módot adott a személyes szabadsággal való összeegyeztetésére. Félegyházán 1804. december 8-án hirdették ki a határozatot, hogy a nemes személyek a districtusokban a forspontozás, quartély adás és közönséges töltések javításától, évi 3 forint, a katona tartástól pedig minden domesticalis 1 forint után 6 krajcár megfizetése mellett felmentetnek. A város munkáit a helyben szokásos napszámbérekkel válthatják meg.

11 A félegyházi nemesek elfogadták a feltételeket. Ugyanezt a megváltási összeget fogadták el Halason is, azzal a kikötéssel, hogy minden évben év elején nyilatkozzanak, pénzzel kívánják megváltani a közterheket, vagy maguk, illetve napszámosaik közreműködésével ledolgozzák azt. Az erről dönteni hivatott tanácskozások bepillantást engednek a halasi nemeseknek a város társadalmi életében betöltött szerepébe. 1806-ban 30 nemes jelent meg azon a tanácsülésen, ahol a megváltás módjáról döntöttek. Közülük egy személy a főbíró, öt pedig szenátor volt, két személy a kerületeknél töltött be tisztséget.

12 A saját és a közösség érdekeinek képviselete tehát a tanács felénél ütközött egymással, hiszen a megváltás egy része közvetlenül a város beneficiális cassájába folyt. A nemesség igyekezett a megváltás összegét csökkenteni, vagy legalább állandó összegben rögzíteni, ami nem igazodott a változó napszámbérekhez, s így sorozatosan károsította a beneficiális cassát. A tanács polgári tagjai, illetve a csak polgárokból álló tanácsok ragaszkodtak a közterhek természetbeni viseléséhez, ami újabb összeütközéseket eredményezett. 1807 áprilisában a nádor még a jászkun polgárok mellett foglalt állást kijelentve, hogy a „nemesség mind azon privilegiáhs közterhek viselésére köteleztetik, valamellyeket a más rendű lakosok viselni tartoznak, minthogy a nemesség által kívánt szabadságok a Districtusokban sok zavarodást okozhatnának."

13 Augusztusban azonban ismét hozzájárult a közmunkák folyó áron történő megváltásához. A félegyházi tanács megtagadta a taxák beszedését, s az „egyenlő teherviselés" szabadságát hangsúlyozva protestált a nádornál.

14 Az ellenállás hatására általános vizsgálatot rendeltek el, amelynek során a Jászkun Kerület minden helységében felmérték az 1803. évi megállapodás teljesítésének mértékét. A felmérésből kiderült, hogy a Kiskunságban: Szabadszálláson, Fülöpszálláson és Majsán a nemesek a szolgálatokat „in natura" a régi szokás szerint a többi polgárokkal együtt viselik, míg Halason és Félegyházán vitáznak e fölött.

15 A Nagykunságban, a Túrkevén lakók sem pénzben sem természetben nem hajlandók viselni a terheket. Ez utóbbiakkal kapcsolatban a nádori állásfoglalás úgy szólt, hogy amennyiben nem teljesítik az 1803. évi megállapodást „magok tulajdon jószágainak el becsülése mellett a Districtusokból is kiküldendők legyenek."

16 Talán éppen a túrkevei nemesek ellenszegülése miatt, az előző engedékenyebb határozatokkal ellentétben, 1808-ban megszületett a jászkunoknak tetsző döntés, mely a katonatartás terheit kivéve, a Jászkunságban élő nemeseket „semmiféle szabadságok .. . semmi szín alatt nem illetvén minden némü kézi és szekeres munkáknak a maga természetében leendő vitelére" kötelezte.

17 Ekkor a félegyházi nemesek már négy éve sem pénzben, sem természetben nem viselték a közterheket, bár nyilvánosan még nem tagadták meg annak rájuk vonatkozó kötelezettségét. A Nagykunságban többen szintén a passzív ellenállást választották. Túrkevén, Márjás József, 370