Levéltári Szemle, 32. (1982)

Levéltári Szemle, 32. (1982) 2–3. szám - KORMÁNYZATTÖRTÉNET - Bánkiné Molnár Erzsébet: Nemesek a Jászkun Kerületben / 367–373. o.

teremtette a szervezkedés lehetőségét, s a szűkebb csoport egyre gyakrabban fordult szembe a communitassal, követelve kiváltságolt helyzetének elismerését. Gyakran előfordult az is, hogy a férfi ág kihalásával a női ág eladta az armálist, ezért 1765-ben a Jászkun Kerület közgyűlése elrendelte, hogy a kihalt családok armálisait a districtuális archívumba kell tenni.

1 Az 1784-1787-ben lezajlott első magyarországi népszámlálás adatai szerint a Hármas Kerületben összesen 2222 nemes férfi élt. Ezt összevetve a polgárok és azok örököseinek együttes számával, a nemesek száma azok 13,99%-a. A legrosszabb volt az arány a Nagykunságban, ahol a lakosok 17,86%-a volt nemes, a Jászságban 12,58%-a, a Kiskunságban pedig 11,89%-a. A Jászság helységei közül a legtöbb nemes élt: Apátiban 249 fő, Jászberényben 230 fő, Árokszálláson 108 fő. A Nagykunságban: Karcagon: 382 fő, Madarason 150 fő, Túrkevén 124 fő, Kunhegyesen 117 fő. A Kiskunságban: Halason élt 225, Félegyházán 176 nemes. A kerületek többi helységében 3—50-ig terjedt a számuk.

2 Az elszórtan előforduló, a nemesi előjogokat, adómentességet és személyes szabadságot hangoztató megnyilvánulások eredményeként 1792 szeptemberében a kiskunhalasi nemesek írásos beadványban kérték a tanácstól, s egyidejűleg az országgyűléstől is nemesi jussaikba s szabadságaikba való visszatételüket. A beadványban felpanaszolták, hogy mint „eddig úgy mostanis a törvények és Felséges Királlyi parancsolatok rendelései ellen nemesi praerogatívánknak sértésére és elnyomására jószágainknak a Királlyi adó fizetésére való beiratására és azon Királlyi adónak megfizetésére kénszerítettünk." A Jászkunságban ugyanis a nemesek személyüktől nem adóztak, de jószágaiktól igen. A tanács e fontos és az egész Hármas Kerületet érintő kérdésben nem mert dönteni, a kérést a generális congregatio elé terjesztette. A kiskunhalasi tanács úgy vélte, hogy a nemesek felmentése a királyi contributio alá Íratás alól a kerületek kezdetektől gyakorolt szokásai, igazgatása és rendtartása ellen van. Ugyanakkor veszedelmes is, mivel a kerületek portáinak meghatározásakor a nemesek jószágait is felvették, s ha azokat most kihagynák, a teher a kevesebb személy bíró és tűrőképességét erősen próbára tenné. Oly fontos döntés előtt állt tehát a generális congregatio, mely a helységek belső békéjét, gazdasági és politikai életét egyaránt befolyásolhatta. Az évtizedekig meglévő egyetértés, a közös jászkun sors elismerése többé nem állt helyre, csupán nyugalmasabb és viszályoktól terhesebb időszakokról beszélhetünk. A districtus halogatta a döntés meghozását, a halasi nemesek s a tanács egyaránt igyekezett a maga igaza mellett érveket felsorakoztatni. A nemesek felpanaszolták, hogy bár őket a törvények ellenére adófizetésre kötelezik, a bírák, a nótáriusok és szenátorok, sőt még a város kocsisa is mentes a conscriptiótól. A tanács viszont közölte: ez nem felel meg a valóságnak, hiszen valamennyi felsorolt szerepel a conscriptióban, igaz az adót helyettük a domestica cassa fizeti, mivel e juttatás ember emlékezetet meghaladó idők óta a közösségért végzett munka jutalmának része. Ezt amennyiben nemes ember a munkát végző ugyanúgy élvezheti.

4 Egyes nemesek próbáltak arra hivatkozni, hogy sem ők, sem családjuk soha nem- fizetett portiót. A cáfolat erre is készen állt, hiszen akit lakosnak bevettek, annak vállalnia kellett mind a portio fizetését, mind a közterhek viselését. 1795-re a kérdés annyira elmérgesedett, hogy a halasi nemesek megtagadták a közszolgálatok viselését s az őket megdorgáló tanács bíróságát nem ismerték el.

5 368