Levéltári Szemle, 32. (1982)

Levéltári Szemle, 32. (1982) 2–3. szám - Tihanyi János: Az osztrák ellenállás levéltára: Dokumentationsarchiv des österreichischen Widerstandes, Wien, Altes Rathaus, Wipplingerstrasse 8. / 341–356. o.

Tihanyi János AZ OSZTRÁK ELLENÁLLAS LEVÉLTÁRA Dokumentationsarchiv des österreichischen Widerstandes; Wien, Altes Rathaus, Wipplingerstrasse 8. A hitleri Németország által megszállt európai országokban különböző feltételek közepette alakult ki az ellenállás. A nemzeti elnyomás, a hazai gazdaság kifosztása és a náci tömegmészárlás ellen léptek fel a hazafias erők. Az ellenállási mozgalom eszközei a passzív ellenállástól a szabotázson és a sztrájkon át a fegyveres harcig terjedtek. A holland ellenállás tagjainak „Inkább holtan mint rabszolgaként" jelszava kifejezte azt az elhatározottságot, amellyel szabadságukért szálltak harcba azok a holland férfiak és nők, akik nem akartak belenyugodni abba, hogy a náci fegyveres erők és más elnyomó apparátusok ebben a kicsiny, de függetlenségére büszke országban akadálytalanul éljenek hatalmukkal. Egy kis ország — és az ellenállás: Ausztria újkori története és európai helyzete, különösképpen Németországhoz fűződő politikai, gazdasági, kulturális kapcsolatainak speciális volta, együttesen adhatnak magyarázatot az osztrák ellenállás jellegére, méreteire. Az osztrák ellenállás levéltára (Dokumentationsarchiv der österreichischen Widerstandes, a továbbiakban DÖW) állandó kiállításon sok dokumentummal mutatja be Ausztria politikai életének alakulását az 1918. november 12-én megalakult köztársaságtól kezdve a második világháború végéig. A szemléltető anyagból kirajzolódnak az osztály erő viszony ok, a politikai pártok, az osztrák baloldal és szélsőjobboldal harcai, amelyek nélkül nem lehet megérteni az ellenállási mozgalmat sem. E kiállításra a későbbiekben visszatérünk. Már a második világháború előtt, 1936-1939 között Spanyolországban lezajlott az első erőpróba a demokrácia és a fasizmus között. A fegyveres harcból — a nemzetközi brigádok soraiban 2000 osztrák önkéntes is harcolt (ez a szám nagyjából azonos a magyar önkéntesekével) - a fasizmus került ki győztesen. A második világháború kitörése után a náci hadsereg számos nyugateurópai országot szállt meg, majd behatolt a Szovjetunióba. A megszállással úgyszólván egyidőben alakultak ki az ellenállási mozgalmak. Az osztrák ellenállás — hasonlóan a némethez — különlegesen nehéz feltételek között fejlődött ki. Ellentétben más megszállt országokkal, ahol az ellenállás valamennyi hazafias erő ügyévé vált, az osztrák ellenállás tagjai olyan közegben működtek, amelyet fanatikus nácibarát-tömegek, besúgók ténykedése jellemzett. 1938. március 12-e reggelén a Wehrmacht, az SS és a német rendőrség egységei úgy lépték át az osztrák-német határt, hogy már ezt megelőzően belülről előkészítette a náci hírszerzés, a nemzetiszocialista mozgalom az Anschlusst. Az osztrák munkások érezték a közeledő veszélyt: 1937 áprilisában egy küldöttség 300 bizalmi férfi által aláírott Memorandum-ot nyújtott át a Schuschnigg-kormánymk, amelyben leszögezik: „Világosabban,