Levéltári Szemle, 32. (1982)

Levéltári Szemle, 32. (1982) 2–3. szám - Bonhardt Attila: Az I. világháborús magyar hadifoglyokra vonatkozó iratok a Hadtörténelmi Levéltárban / 291–298. o.

Bonhardt Attila AZ I. VILÁGHÁBORÚS MAGYAR HADIFOGLYOKRA VONATKOZÓ IRATOK A HADTÖRTÉNELMI LEVÉLTÁRBAN Az I. Világháború befejezésekor az antant hatalmak fogságában lévő mintegy 1245 000 osztrák-magyar katonából kb. 704 000-re becsülték a magyarországi illetőségűek számát, akik közül 400 ezren a trianoni határokon belül laktak.

1 A hadifoglyok nagy számához viszonyítva elenyészően csekély azoknak az írásbeli forrásoknak a száma, amelyek a magyar hadifoglyokkal kapcsolatban fennmaradtak. Mindössze 35 doboznyi ilyen jellegű irat került a Hadtörténelmi Levéltár birtokába, ahol a ,,Magyar hadifoglyok a két világháborúban "c. gyűjteményben nyert elhelyezést. E gyűjtemény I. világháborús részét - amely 55 fondképző szerv iratanyagát foglalja magába — 3 egymástól jól elkülöníthető csoportra tagolhatjuk: az első világháborús hadifogolytáborok, a hadifoglyok hazaszállításával foglalkozó magyar intézmények, a hadifoglyok hazahozatalával kapcsolatos társadalmi szervek iratai. Az elsó' világháborús hadifogolytáborok Az első világháború hadifogolytáboraiban a fogvatartók parancsnoksága mellett általában egy a hadifoglyokból alakult parancsnokság is működött, amely élén rendszerint a táborban őrzött tisztek közül a rangidős állt. A fogvatartók e parancsnokságokon keresztül juttatták el utasításaikat a hadifoglyok tömegeihez, és tőlük követelték meg azok betartását. Ennek fejében a hadifogoly parancsnokságok számára bizonyos autonómiát engedélyeztek a hadifoglyok belső ügyeinek intézésére. Annak ellenére, hogy a hadifoglyokból alakult táborparancsnokság összekötő szerepénél és bizonyos közigazgatási funkcióinál fogva irattermelő szerv volt, a háború után nagyon kevés ilyen, a hadifogolytáborokban keletkezett és a hadifogoly-életet hitelesen dokumentáló irat került be a Hadtörténelmi Levéltárba. Ennek okai részben arra vezethetők vissza, hogy a hadifogolytáborok rangidős tisztjei általában nem magyar származásúak voltak, másrészt a fogvatartók sem engedélyezték az iratok hazahozatalát, s végül nagyban hozzájárultak ehhez a forradalmak és a polgárháború idején Oroszországban beállott zavaros állapotok, amelyek során a hadifoglyokra vonatkozó iratanyag nagy része elveszett. Azon ritka dokumentumok, amelyek haza, majd a Hadtörténelmi Levéltárba kerültek közé tartozik a franciaországi St-Augeau-ban volt hadifogolytábor kihallgatási jegyzőkönyve és a kelet-szibériai nyikolszk-usszurijszki és Krasznaja Rjecska-i táborok napiparancsai, illetve a nyikolszki táborban lefolytatott becsületügyi tárgyalások néhány jegyzőkönyve. Az iratok évköre mindhárom esetben 1918—1920.

2 291