Levéltári Szemle, 32. (1982)

Levéltári Szemle, 32. (1982) 2–3. szám - Béres András: A Hortobágyi Állami Gazdaság iratai, 1948–1960 / 285–290. o.

Csak az új csoportosítás azzal jár, hogy hivatalosan, az egyes területek tömbjei számokat kapnak, s eltűnnek olyan régi helynevek, mint Németsziget, Mihályhalom, Sárosér, Faluvéghalma, Árkusmajor, Feketerét, Keserűerdő, Nyárjas, Kecskés, Gyökérkút, Papegyháza, Kondásfenék, Karinkó, Szálkalapos és még sok más hagyományos elnevezés, amely csupán a régi emberek ismeretében marad meg egy darabig. Az tény, hogy jelenleg a Hortobágyi Állami Gazdaság a Nagy-Hortobágy területén belül átfogóbb terveket készíthet, nem akadályozza elképzeléseit természetes határ. Állatállományát ténylegesen ott és úgy legeltetheti, ahogy akarja. Ha felsül a határ nagy része, tovább hajthatja állatait jobb legelőkre, ebben nem korlátozza a kisebb gazdaságok határa, amely az összevonás előtt megvolt. Ugyanez vonatkozik az öntözésre és a széna betakarítására is. A legjobb legelőit szükség szerint öntözheti, a lekaszált széna mennyiségét pedig a felhasználás helyére szállíthatja, figyelembe véve természetesen a szántóföldi takarmány termesztés eredményeit is. A megfelelő szakembereken nyugvó egyszemélyi vezetés, az önállóság, tehát az új gazdasági irányítási rendszer adta lehetőségek, kiegészítve az állam további segítőkészségével nagy távlatokat nyitnak meg és egyre több, ma még nem is látható további lehetőségek feltárását eredményezhetik. E lehetőségekben azonban egy percre sem szabad elfeledkezni a történeti szempontból értékes iratanyag kezeléséről, megőrzéséről, mert a gyorsan változó időben kellő írásos történeti értékű anyag nélkül a későbbi kutató csak a fogyatékos emlékezet regisztrálója lehet. Az Állami Gazdaságok iratainak levéltári csoportosításánál célszerű figyelembe venni Oltvai Ferenc ajánlott szempontjait.

8 amely szerint a) a közvetlen vezetéssel kapcsolatos iratok és b) a könyveléssel, számvitellel kapcsolatos iratok szerepelnek. A b) csoportban a mérleg iratok, anyagkönyvelési iratok, üzemterv iratai, beszerzési iratok, statisztikai iratok s a pénztárkönyvek kaphatnak helyet. A Hajdú-Bihar megyei Levéltár által átvett gazdasági iratok feldolgozása során az látszott célszerűnek, hogy miután annyira összefolyt az átszervezések során a Hortobágy nagy területén működő különböző gazdasági egységek tevékenysége, nem kezelhetjük külön fondokban az egyes gazdaságok iratait, hanem egy fondón belül a gazdaságok alfabetikus sorrendjében vezetjük végig a Hortobágyi Állami Gazdaság egyesítéséig, s ezt követően pedig végigvisszük az iratok egységes rendszerét. így ezen belül kapott helyet az Árkusi ÁG, Borsósi ÁG, Borzasi ÁG, Elepi ÁG, Halgazdaság, Ohati ÁG, Tiszafüred-Kocsi ÁG, majd az egyesített Hortobágyi Állami Gazdaság, egy összefoglaló cím alatt. Az iratok rendszere évek szerinti elkülönítésben a következő tagolás szerint csoportosulnak jelenleg: Üzemi terv, éves mérleg, leltár, üzem- és munkaszervezeti jegyzőkönyvek, revíziós jegyzőkönyvek és jelentések. Az üzem és munkaszervezeti jegyzőkönyvek között az 1952-es évből megtalálható még az anyagban a Bödönháti ÁG, Ebesi ÁG, Kónyái ÁG, Polgári ÁG és a Tiszaszentimrei ÁG anyaga is, de ez csupán egy szűk időre vonatkozóan nyújt tájékoztatást. A levéltárba került iratanyag alkalmas arra, hogy 1952—1960 év között képet formáljon a termelő munkáról, a tervezésről, és a mérlegek tanulmányozásával a gazdasági eredményekről is. Jó tükre a vagyoni állapotnak, s az üzemi és munkaszervezeti jegyzőkönyvek tanulmányozása a gazdaságok belső struktúrája vonatkozásában is jó tájékoztatást nyújtanak. 289