Levéltári Szemle, 32. (1982)

Levéltári Szemle, 32. (1982) 1. szám - IRODALOM - Sárközi Zoltán: Archivum 1980. / 213–214. o.

Félix Tobler kismartoni levéltáros a 16. századi Mosón megyei horvát betelepülés kérdéseit tisztázta, tárgyalva az új alapításokat, a kiegészítő telepítéseket és a kirajzott településeket. Mihály Ferenc mosonmagyaróvári levéltáros Magyaróvár mezőváros harca kiváltságai megtartásáért a 17—18. század fordulóján címmel írt tanulmányt, Rákóczi Tibor mosonmagyaróvári levéltáros pedig „Mosón megye az 1848—49-es forradalom és szabadságharc idején" címmel. Mindkét tanulmány igen jelentős időszakot, igen jelentős kérdéseket tárgyal széles körű levéltári kutatások alapján. Lényeges kultúrtörténeti kérdést dolgoz fel Ács Anna mosonmagyaróvári muzeológus „Adalékok a magyaróvári Czéh-nyomda történetéhez" című tanulmányában. Nagyon lényeges Sáry István győri levéltári tudományos főmunkatárs „Mosón megye gazdasági fejlődése a reformkortól a kiegyezésig" című tanulmánya is, amely tárgyalja az 1848 előtti agrárviszonyokat, a kereskedelmi és közlekedési viszonyokat, a bécsi-győri vasútvonal tervét, valamint az 1848 utáni gazdasági fejlődést. Szirányi Péter mosonmagyaróvári középiskolai tanár „Mosón megyei parasztsága a századfordulótól 1918-ig" című tanulmánya igen fontos gazdasági és társadalomtörténeti eredményeket hozott, s hasonlóképpen gazdag adatokban és eredményekben Bedics Gyula győri középiskolai tanár „Munkásmozgalom Magyaróvárott és Mosonban 1890—1918" című tanulmánya is, amely a munkásmozgalmon kívül a munkásság életés munkakörülményeit is tárgyalja. A kötetet egy válogatott irodalomjegyzék zárja, amely nagy segítséget jelent Mosonmagyaróvár és Mosón megye történetének a kutatásához, amelyet remélhetőleg ez a tanulmánykötet ösztönözni fog, és a témakörök bővülését, valamint a kutatógárda kiszélesítését is eredményezni fogja. Nagy Lajos ARCHÍVUM 1980. A Levéltárak Nemzetközi Tanácsa által kiadott „Archívum" c. folyóirat 1980. évi, XXVII. kötetét a hagyományoknak megfelelően ezúttal is egyetlen témának szentelte: a szakszervezeti és a munkásmozgalmi levéltárak bemutatásának. Összesen 19 országból, illetőleg 2 kontinentális tájegységről (melyek több országot foglalnak magukban) érkeztek be a szerkesztőséghez eltérő színvonalú, de a kiadott kérdőpontoknak nagyjából megfelelő kéziratok. A felmérés azonban erősen Európa-centrikus maradt, hiszen 15 ország anyaga éppen e kontinensről származik. Egy-két jelentős állam a többszöri felszólítás ellenére sem küldött be semmiféle tanulmányt (Olaszország, Ausztria, Spanyolország, Hollandia, Románia, Bulgária), így ezek egészében kimaradtak a kötetből. Hiányzanak az olyan ismertetések is, melyek egyes nemzetközi szakszervezeti központok, és munkásmozgalmi intézmények levéltári anyagát lettek volna hivatva feltárni. (A Szakszervezeti Világszövetség, a moszkvai Marxizmus—Leninizmus Intézet stb.) A különböző államokban működő munkásszervezeteknek a 20. században eltérő sors jutott osztályrészül. A legszerencsésebb helyzetben talán az angolszász országok reformista mozgalmai voltak, éppen ezért ezek tevékenységéről maradtak fenn a legrégebbi és 213