Levéltári Szemle, 32. (1982)

Levéltári Szemle, 32. (1982) 1. szám - IRODALOM - Bonhardt Attila: A Hadtörténelmi Levéltár fondjainak jegyzéke. (Feudális és kapitalista kor) / 201–205. o.

A trianoni békeszerződés értelmében azonban 1920-tól 18 éven át csak illegálisan, mint a HM egyik (VI.) csoportfőnöksége működhetett, önálló csak 1938-ban lett. A vezérkar intézte mindazokat az ügyeket, amelyek a haderő fejlesztésével, ütőképességének biztosításával, háborúra való előkészítésével, hadműveleti és karhatalmi alkalmazásával szoros kapcsolatban álltak vagy arra befolyással bírtak. Ugyancsak a vezérkar, illetve annak 2. osztálya lépett fel, minden a hadsereg ellen irányuló bel- és külföldi tevékenység ellen. Háború esetén a mozgósított egységek irányítása és alkalmazása a vezérkar főnökének feladata volt. A központi katonai hatóságok sorban az ötödik, „E"-vel jelölt helyet a Magyarország kormányzójának katonai irodája foglalja el. Az iroda fő feladata a kormányzó mint legfelsőbb hadúr és a központi katonai szervek között az összeköttetés fenntartása volt. A katonai iroda fondja azonban jelentőség és a megmaradt iratanyag mennyiségének tekintetében is messze alatta marad a fennemlített országos katonai hatóságok levéltárainak. Itt kell megemlítenünk, hogy mivel a nevezett katonai hatóságok működésük során állandó kapcsolatban álltak a polgári szervekkel, irataik közt nagy számban találhatók olyan, Magyarország politikai, társadalmi, gazdasági életével kapcsolatos dokumentumok, amelyek méltán tarthatnak számot az e korok történetével foglalkozó kutatók érdeklődésre. A II. fondcsoportba került katonai területi hatóságok, parancsnokságok és alakulatok fondjait a könnyebb áttekinthetőség végett az alábbi korszakhatáronként a következőképpen tagolták: „A" 1760-1913, „B" 1914-1918, „C" 1918-1919,(Polgári demokratikus forradalom) „D" 1919, (Magyar Tanácsköztársaság) „E" 1919-1945. Az egyes korszakhatárokon belül első helyre kerültek a magasabb területi parancsnokságok majd hatáskörük csökkenésének arányában az egyéb parancsnokságok. A különböző parancsnokságok iratai után a korszakban fennállt alakulatok fondjai következnek hadrendi számaik sorrendjében a magasabb parancsnokságoktól nagyság szerint csökkenve egész a zászlóaljakig, századokig. A „B"-vei jelölt alcsoportban hadosztály, a „C"-vel és „D" jelzésűekben pedig ezred szinten már fegyvernemenként is elkülönítették az alakulatokat, míg az „E" alcsoportban az alakulatok csoportosítása már eleve fegyvernemenként történt. A Horthy kori csapatanyag nagy része — a háborús károk miatt — mesterségesen létre hozott, igen kis terjedelmű fondokból áll. Felmerülhet a kérdés: Vajon helyes-e ezeket a fondjegyzékben önálló egységként szerepeltetni? A válasz csak egyértelmű igen lehet, hiszen e nélkül a kutató csak hosszú, fáradságos munkával szerezhetne olyan átfogó képet az ellenforradalmi hadsereg szervezéséről, tagolódásáról, amelyet a fondjegyzék olvasója a segédlet kézbevétele után rögtön megkaphat. A III. fondcsoportot, amelyik a katonai kórházak és betegellátó állomások iratait tartalmazza a II. fondcsoporttól eltérően nem bontották időrendbeli alcsoportra. Ennek oka, hogy a 131 fondot magába foglaló csoportból mindössze kettő származik az I. világháború idejéből, a többi az 1920 és 1945 között fennálló katonai egészségügyi intézmények 203