Levéltári Szemle, 32. (1982)

Levéltári Szemle, 32. (1982) 1. szám - LEVÉLTÁRTÖRTÉNET - Tóth Róbert: Komáromy András 1915. évi jelentése a vármegyei levéltárak helyzetéről / 173–193. o.

Ezek a különben időrendbe szedett, folyó számokkal ellátott s részben minőségük szerint csoportosított és megfelelő jelzetekkel biró iratcsomók az udvari épületnek két ablak nélkül való, nedves és piszkos helyiségében minden gondozás és felügyelet nélkül igazán megrovást érdemlő, elhagyatott állapotban találtattak. Az egyik szoba közepén a különféle nyomtatvány, boríték és tűzre való hányt-vetett törmelék papir legalább is egy méter magasságban ugy van fölhalmozva, hogy a fal melletti állványokon lévő nedves és penészes iratokhoz alig lehet hozzáférni. A sarkokban és a padlózaton, rengeteg mennyiségű marhalevéllel egyetemben, régi magyar, latin és német könyvek, szépirodalmi és jogi müvek, országgyűlési naplók s az absolut korszakbeli szabályrendeletek és törvénygyűjtemények rothadoznak. A másik szoba valóságos lomtár és szemétlerakodó hely, hol az 1848. illetőleg 1866. évig rendezett, de jelenleg állványokon, polczokon és a földön szana-szét heverő közigazgatási és törvénykezési iratok mellett — többek között — ócska lámpásokat és bútordarabokat, seprőt, lapátot, gyékényt, öntöző kannát, meszelőt, kosarakat, fürész porral és forgáccsal rakott nagy ládákat találtam. A megdöbbentő piszok és rendetlenség láttára a velem lévő alispán

6 is felháborodott, fogadkozván, hogy Horsia Livius levéltárnokot azonnal felelősségre vonja, mihelyt a háborúból visszatér. A megbeszélések során gyökeres megoldási mód gyanánt azt tanácsoltam, hogy ugy ezek, mint a szerdahelyszéki régi iratok és könyvek kormányhatóságilag jóváhagyott közgyűlési határozattal adassanak át a szász egyetem levéltárának

, mely inditványomhoz az alispán és a többi illetékes tényezők eleve is készséggel hozzájárultak. A földszintes melléképület harmadik szobájában, valamivel kevesebb piszok és lim-lom között a nagyszebeni járás főszolgabírói hivatalának iratait és segédkönyveit találtam, melyek, az alispántól nyert értesülésem szerint hivatalosan nem vétettek át, levéltári kezelés alatt nem állanak és csak helyszűke miatt, ideiglenesen hordattak ide, valamint az épületnek egyik padlásszobájába. Megjegyzendő, hogy az összes főszolgabirósági iratok és könyvek 1876. évtől fogva még mindig az illető járás székhelyén őriztetnek. A vármegye székházában lévő, s egy sötét fülke kivételével levéltári czélokra elég alkalmas helyiségekben tűrhető rendet és tisztaságot találtam, jóllehet még itt is sok az állványok és szekrények tetején, asztalokon, ajtó- és ablakfülkékben a padlózaton heverő irat. Az a körülmény, hogy a különböző korú és tárgyú, a vármegye szervezésétől fogva a legújabb időkig terjedő s a központi hatóságok összes iratait magában foglaló anyag együtt őriztetik és kezeltetik, tekintve, hogy ezekben a helyiségekben 1876 év előtt keletkezett iratok és könyvek nincsenek, — a levéltári ügyre nézve épenséggel nem mondható hátrányosnak, és gyakorlati szempontból azzal a határozott előny nyel jár, hogy a nagyobb szakképzettséghez kötött levéltárnoki állás betöltését a jövőre nézve, itt is épen ugy mint Brassó vármegyében, tökéletesen feleslegessé teszi. Múlhatatlanul szükséges azonban, hogy a szorosabb értelemben vett levéltárakra vonatkozólag az iratok elhelyezése biztonsága, őrzése és gondviselése tekintetében fölállított kívánalmak itt is szigorúan szem előtt tartassanak. De a szóban forgó helyiségek tűztől és betöréstől nincsenek kellően védve és különös kifogás alá esik a levéltárnoknak a szomszéd irattári helyiségtől közönséges fa ajtóval elválasztott s értékes levéltári anyaggal zsuffolásig megtöltött, belülről fűthető, vastábla 176