Levéltári Szemle, 32. (1982)

Levéltári Szemle, 32. (1982) 1. szám - A LEVÉLTÁRI MUNKA KÉRDÉSEI - C. Harrach Erzsébet: A levéltár és a városrendezés / 5–12. o.

Ha valóban meg akarunk felelni korunk követelményének, az emberi igénynek, hogy a múltra és a hagyományokra támaszkodva építsük a jövőt, nem hagyhatjuk kiaknázatlanul múltunk leggazdagabb ismeretforrásait: a jövő városát tudatosan kell a múlt településéhez igazítani a levéltári anyagok felhasználásával". Az adott szűk lehetőségek között ennyit tudtam korreferátumomban ismertetni. Az alábbiakban néhány kiegészítést szeretnék közreadni, ami a felszólalásból kimaradt. Magyarországon sok gondot fordítunk a városméretű műemlékvédelemre. Szükségesnek tartjuk a fejlődés folyamatában is megvizsgálni a történeti együtteseket, a.kialakult beépítést. Ehhez adatokat szolgáltathatnak az iratok, várostérképek, rendezési tervek, az egyes épületek tulajdonosai, illetve azok változásai a telekkönyvekben stb. Fokozott figyelemmel készülnek a rekonstrukciós rendezési tervek a műemléki jelentőségű területekre. A beépítési adottságokon túl a várossziluett vizsgálata is szempont. A tervezést előkészítő gyakorlati feladat az előbbi adatokat és a ma meglevő állapotot rögzítő alaptérképek elkészítése, a vezérszint felmérése, a házankénti alapos vizsgálat, amely természetesen helyszíni munkát is igényel. Ennek során rögzíteni kell az általános településszerkezeti sajátosságokat, és a speciális adottságokat (közlekedés, közmű, zöldterület stb.). A helyszíni adatok a feldolgozás idején elméleti kutatómunkával szerzett további adatokkal bővítendők. Ennek során összegyűjtik a rendelkezésre álló régi térképeket, a múzeumokban található adatokat, az adott településre vonatkozó irodalmat, a területre készült korábbi tervanyagokat stb. A felsorolásból kitűnik, hogy a különböző levéltárakban és gyűjteményekben fellelhető források lényeges elemei az elméleti munkának. A feltárt adatok segítségével, de különösen a térképek vizsgálatával felvázolható a település szerkezetének kialakulása. Lehetőség nyílik a jelenlegi városszerkezet vizsgálatára, az egykori beépítési vonalak megállapítására, a városkép és az épületegyüttesek értékelésére, az egyes épületek egykori és mai felhasználásának megállapítására. A történeti múlt adatait össze kell vetni a mai megoldandó feladatokkal és nem egyszer akad olyan szerencsés lehetőség, hogy az épület az eredeti funkcióját megközelítő használatra kerülhet felújításra. A régi utcák nyomvonalát, beépítési szélességét a városrekonstrukció során a közlekedés új igényei, a változó beépítési mód előírásai, megváltoztatni kényszerítik. A hagyományokhoz való túlzott ragaszkodás a fejlődés akadályává válhat, mégis igyekezni kell a városszerkezet jellegét továbbra is megőrizni. Ez épp olyan fontos feladat, mint az egyes épületek védelme, rekonstrukciója. Ezt a szemléletet tovább, kellene fejleszteni a régi utcaelnevezések megőrzésével, visszaállításával, hiszen ezek is a történeti múltra adnak kézzelfogható támpontot. Az egyes települések további egyedi vonásokkal is gazdagíthatják a rekonstrukciós tervet. A középkori eredetű városok várfalaikkal (Pécs, Kőszeg, Mosonmagyaróvár stb.), a katasztrófák során elpusztultak egységes utcaképekkel (Szeged stb.), a falusi települések a gazdálkodási szokások szerint kialakult településszerkezettel, s így tovább. Az ezekhez kapcsolódó, ezekhez igazodó történeti adatok gyakran csak a levéltári iratokból ismerhetők meg. Fokozott igény alakult ki a környezet védelmére. A településekben és körülöttük egyre elviselhetetlenebbé válik a sűrű ipari beépítés. Ennek részleges ellensúlyozására 10