Levéltári Szemle, 31. (1981)

Levéltári Szemle, 31. (1981) 2–3. szám - Németh Gábor: Szikszó mezőváros írásbelisége a 17–18. században / 355–363. o.

szabó céh — is rendelkeztek szőlőkkel.

32 Előfordult, hogy a földesúr által birtokolt szőlőket is ellenezték.

33 A szőlőbirtokosok lakóhelyének vizsgálatából megállapítható, hogy a Hegyaljához hasonlóan itt is sok az extraneus. Borsod, Torna, Abaúj megyei falvak lakói, gönci, tokaji, kassai, eperjesi, rimaszombati polgárok, a kassai jezsuiták, eperjesi minoriták szerepelnek közöttük.

34 A másik forráscsoportot a hiteles formában kiállított, megpecsételt kiadványok, mezővárosi oklevelek alkotják. A szikszói református egyház levéltárában különösen gazdag gyűjteményük maradt fenn, a 17—18. századból, hiszen az eklézsia az általa lebonyolított nagy szőlőforgalom, mezővárosi polgárok által ráhagyományozott ingó- és ingatlan jószágok jogbiztosítása érdekében fonrosnak tartotta a jogügyleteket magukban foglaló oklevelek megelőzését.

35 A jelentősebb szőlőkkel, ingatlanokkal kapcsolatos oklevelet, végrendeleteket - a nagyobb biztonság kedvéért — sokszor bemásolták az egyház protokoUumaba is.

36 A nagyobb szőlőkről tehetősebb mezővárosiak végrendeleti ügyeiről a fölsesurak is szükségesnek látták másolatok készíttetését.

37 A protokollumba bevezetett ügyekről bizonyos esetekben — a bejelentő személy kérésére és külön díjazásért — önálló okleveleket állítottak ki: pl. 1768-ban Boldizsár János „personaliter veniens in praesentiam nostri vivae vocis suae ministerio... reclamendo contradixit, et contradicendo reclamavit... Prothocollo Oppidi Nostri inseri, et sibi futura iurium pro cautela litteras Testimoniales authenticae extradari".

38 Esetünkben az oklevél elnevezés indokolt, ugyanis kialakult írásbeliséget mutatnak, megtalálhatók bennük az oklevélírás formai jegyei. Első helyen — gyakran kiemelt írással — az intitulatio és az inscriptio valamilyen formája szerepel: „Nos Petrus Tamássy Ejusdemque Senatores, damus pro memória tenoré praesentium quibus expedit universis".

39 „Mi Szűcs István Szikszó mező varosának fő Biraja es Hites Tanácsa... Adgyuk tudtára mindeneknek valakinek illik ezen levelünknek rendiben", vagy ,,... Presentium Testimonio Recognoscallyuk es adgyuk tudtára mindeneknek az kiknek illik"

40

. Szikszó okleveleiben már a 15. század elején 12 esküdtet találunk a főbíró neve mellett.

41 A 17. századi intitulatiokban előfordul ennél kevesebb név is. Ennek oka, hogy az oklevelekben általában csak a kiállításkor, vagy a jogügylet lebonyolításakor jelenlevő esküdtek nevét jegyezték be 42 A 17. század végén a főbíró és a „Hites tanáczbeli"-ek neve mellett kiállítóként gyakran szerepelnek „hites Polgárok", azaz a bíró mellé rendelt és jogügyletek lebonyolításában szerepet játszó, de a 12 tagú tanáccsal nem azonos testület tagjai.

43 Az intitulatio egy másik — ritkább — formájában a mezőváros teljes közönsége jelenik meg oklevéladóként: „My Nemes Abaujvármegyében Szikszó Mező Varossá mostani ordinarius Birája Hatalmas István, mellettem lévő hites Tanátsbéli Szemellyek és az Communitas . Az oklevelek főszövege a jogi tény pontos és körültekintő —jogszerű — leírását tartalmazza. A protokollum ellenzéseit a bennük foglalt 17—18. századi örökvallások, adásvételek, becslések egészítik ki. Segítségükkel rekonstruálható az ezen jogügyletekkel kapcsolatban kialakult szokásjog. Pl. a szőlőbecslést kérő személy megkeresésére a magistratus, vagy az abból kiküldöttek a helyszínen mérték fel a szőlő állapotát és árát: „az 358 !