Levéltári Szemle, 31. (1981)

Levéltári Szemle, 31. (1981) 2–3. szám - IRODALOM - Kállay István: Budapest Főváros Levéltára közleményei 1978. Budapest 1979. 362 p. / 558–559. o.

teszi a már az 1950. évi törvényerejű rendelet kapcsán felmerült kérdést: vajon felmérte-e a levéltári terület a vállalt kötelezettség nagyságát? Ismeretanyaga és tekintélye elegendő-e az értékhatárvizsgálatok, a selejtezés és a begyűjtés elvégzésére, valamint a levéltárakba érkező óriási anyag feldolgozására. Reális és főként indokolt vállalkozás-e a levéltári felügyelet kiterjesztése a szervek iratkezelési munkájára? Alapvető kérdések, amelyekre a levéltárügynek alapvető válaszokat kellene adnia. Ságvári Ágnes hangsúlyozza, hogy haladéktalanul napirendre kell tűzni az új típusú adathordozók megismerését, feldolgozását és ezek levéltári szakmai besorolását. Néhány példát említve: hogyan lesz visszaolvasható a lyukkártyás, mágnesszalagos adattömeg, mely programokat tartsuk meg, milyen levéltári jegyzetelést kívánnak stb. Igen nagy fontosságú a már levéltári őrzésben levő anyagokkal kapcsolatos megállapítása: amennyiben a levéltárak képesek a már rendelkezésre álló anyagok áttekintésére és tematikus csoportosítására, úgy túlzás nélkül állíthatjuk, alapot szolgáltathatnak a magyar történelem új összefüggéseinek feltárásához, sőt új utat nyithatnak a hely-, intézmény- és társadalomtörténet komplex felfogásának érvényrejuttatásához. Véleménye szerint — és ebben e sorok szerzője is messzemenően osztozik — e gondolat realizálásának gyakorlati eszköze a tematikus segédletek rendszerének kidolgozása és bevezetése. Ez az új típusú segédletrendszer egyrészről más társadalomtudományok feldolgozási módszeréhez kapcsolódhatna, másrészt további, tetszés szerinti csoportosításokhoz alapul szolgálhatna. A levéltár életéből rovatban kapott helyet Gáspár Ferenc beszámolója a BFL1971-1976. évi munkájáról, Szekeres József ismertetése a Heinrich utcai új épületről és Szilágyi Gábor javaslata a fondjegyzék módszertani alaputasítás módosítására, különös tekintettel a gazdasági iratanyagra. Ez utóbbi különösen örvendetes, hiszen ritkán olvashatunk levéltártani cikkeket. A tanulmányok igen sokrétűek. Olvashatunk — többek között — a dunántúli török ellenes harcok történetéről, Irányi Dániel pest-budai kormánybiztosságáról (1849), az 1872. évi ipartörvény javaslatról, a fővárosi női munkaerő foglalkoztatottságának 1880—1941. közti szerkezetváltozásáról, az Ébredő Magyarok Egyesületének 1918-1920. évi történetéről, a Lánchíd és a Margithíd közötti Dunapart építéstörténetéről. A dokumentumok között közlik a Budapest Főváros Levéltára 1976—1980. évi ötéves tervét és a Budapesti Nemzeti Bizottság 2—3. plenáris ülésének jegyzőkönyveit. A hírekből megismerkedhetünk a Budapest Főváros Levéltára munkájának részleteivel, a szakmai továbbképzéssel, a középiskolai oktatással, az irattáros tanfolyamokkal, a közművelődési tevékenységgel, a BFL vezetőinek és dolgozóinak nemzetközi tevékenységével, tudományos munkájával. Mindezek elmondása azt mutatja, hogy a BFL igen hasznos Közleményekkel gazdagította levéltári irodalmunkat. Csak helyeselni lehet a vezetőségnek azt a törekvését, hogy tovább folytassa a Közlemények megjelenését. Az 1978. évi kötet mindenképpen azt bizonyítja, hogy ehhez a BFL rendelkezik a megfelelő szellemi kapacitással. 559