Levéltári Szemle, 31. (1981)

Levéltári Szemle, 31. (1981) 2–3. szám - KRÓNIKA - Halász Imre: Kazinczy Ferenc emlékkiállítás a sátoraljaújhelyi levéltárban / 537–. o.

Halász Imre KAZINCZY FERENC EMLÉKKIÁLLÍTÁS A SÁTORALJAÚJHELYI LEVÉLTÁRBAN Másfél évszázada halt meg a nagy költő és nyelvújító Kazinczy Ferenc, kinek érdemeit előadások és cikkek sorozata méltatta 1981-ben. De különös figyelmet és tiszteletet érdemel az a mód, ahogyan a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei Levéltár dolgozói tisztelegtek Kazinczy emléke előtt. Kevésbé ismeretes a szélesebbkörű nyilvánosság előtt, hogy Kazinczy Ferenc 1815-től haláláig Zemplén vármegye levéltárosa „napibérese" volt. A levéltár dolgozói az évfordulóra megnyitották a látogatók előtt a hosszú ideig épületstatikai okokból a nyilvánosság elől elzárt, a barokk kor levegőjét és hangulatát árasztó műemlék levéltárat, melynek 1776-ban készült bútorai és hihetetlenül értékes levéltári anyaga egyedülállóvá teszi ezt a régi intézményt hazánkban. A kiállítás rendezői csak azokat az iratokat állították ki ebben az eredeti környezetben, melyek Kazinczyt, az archiváriust jelenítik meg a látogató előtt. így többek között Kazinczy levéltárvizsgáló bizottságba történő kiküldéséről szóló rendeletet, az általa írt levéltárvizsgálati jelentést és a halála évében írt „Előintést", melyben mintegy indokolja a levéltár szerepét és autográfiai gyűjteményének kialakítását: „A jól vagy rosszul nevezetes emberek Kéziratai a szerint érdemlik figyelmünket, mint az ő arczképeik; magunk sem értjük mint esik, de érezzük, hogy hozzájok a nem ismertekhez közelebb tétetünk, midőn képeiket látjuk, midőn illethetjük a papirost, melyen keze nyugodott. Ez a hatás nagyobb, ha eggyütt látjuk az elholtakat, bár a jókat a rosszakkal összekeveredve. De az sem rossz, szívünk még forróbb tisztelettel vonzódik a jók felé, midőn a gonoszoktól elborzad. Ezek voltak az okok, melyek által arra indíttattam, hogy az efféléket kiszedjem, a magok helyeikből, s együvé köttessem, hogy midőn Levéltárunk oly Vendéget látand belépni küszöbén, kik itt mulathatnak, gyönyörrel és haszonnal forgathassák végig a minden becset felülhaladó Gyűjteményt. Kérkedés nélkül szabad említenem, hogy sok kézirat és képek az én ajándékaim: általhoztam azokat Autographiai Gyűjteményemből, mellyet a külföld is ismer. Bár a mit itten kezdek, tovább is folytattassék. A maradék érdemli gondj ainkat.'' Ennek szellemében alakította, rendezte Zemplén vármegye Levéltárát, és a rövid idő alatt odalátogató több, mint ezer kutató, középiskolás és érdeklődő a levéltáros Kazinczy előtt is méltóképpen tiszteleghetett ezen az évfordulón. Fontolóra kellene venni, hogy nemzetünk kultúrtörténetének ez a kincse — szoros kivételként — ismét viselhesse Kazinczy Ferenc nevét. 537