Levéltári Szemle, 31. (1981)

Levéltári Szemle, 31. (1981) 2–3. szám - ADATTÁR - H. Boros Vilma: Széchenyi István 'Önismeret' című művének kiadatlan része / 443–460. o.

[Innen kezdődik a Tolnai Vilmos által „Az önismeret folytatása" címen kiadott szöveg, melynek kéziratát ma az Országos Levéltár őrzi.] 1857. ápr. 21. ,,.. . 'volt, mihez képest nem tehet a kormány a népnek valóságos egészségére nézve semmi károsabbat, mintha azt az igen is sok dajka és hofmester által egészenelostobaitja." Ezután tovább fejtegeti Széchenyi a „Burkus tekintély" benyomásának hamis voltát. Ennek gondolatmenetét most már az előzőekből értjük. Majd ezután visszakanyarodik Széchenyi oda, ahonnan kündult: hogy a rabokat, ha már kényszerűségből ilyenek vannak, önkéntes jelentkezés alapján fel lehetne használni a célszerű táplálkozás kikísérletezésére. Ez már a döblingi irodalmi hagyaték III. k. 795 sk. lapjain olvasható. A börtönügy az 1848 előtti időkben nagyon foglalkoztatta a közvéleményt. 1840-ben az Országgyűlés országos választmányt is küldött ki e kérdésben, Eötvös József — a bizottság tagja - két művet is írt a börtönügyről, s tudjuk, hogy a Falu jegyzőjében is éles kritikával festi a börtönökben uralkodó állapotokat, 1848-ban törvényjavaslat is készült a büntető rendszerről. Széchenyi egyik felszólalásában ugyanezeket az elveket hirdette, mint itt: vagyis, hogy a börtön súlyosabb büntetés a testi fenyítéknél. Ezért Patay József hevesen támadta őt, miért párbajt is vívtak egymással.

9 Viszota Gyula említett cikkében, az általunk szó szerint közölt részeket csak nagy vonásokban ismerteti. Dolgozatának fő célja, kimutatni, hogy Széchenyi az Önismeret c. művét kiadásra szánta, bizonyára külföldön akarván megjelentetni, s hogy az egy, egységes mű, amelyről Károlyi Árpád tévesen választotta le a második részt, helytelenül „nagy magyar szatírának" nevezvén el, holott az az Önismeretnek megszakítás nélküli folytatása. Ezt a tényt alátámasztja Széchenyi kéziratain általunk már föntebb közlött dátumoknak megszakítás nélküli sora is. Viszota Gyula fejtegetéseit így foglalja össze: ,,Az Önismeret történetéhez tartozik annak a megállapítása is, hogy maga a mű, a jóhiszemű okoskodások miatt, csak csonkokban jelent meg: önismeret címen 1875-ben jelent meg a kézirat 1-187. lapjának anyaga 252 nyomtatott lapon; ezt azonos szövegben második kiadásban 1925-ben közölte Tolnai Vilmos a Döblingi Iratok III. kötetének 579-788. lapján; a fogalmazvány 238—894. lapjának anyagát pedig Károlyi Árpád közölte Gróf Széchenyi István Nagy magyar szatírája címen, 1922-ben a Döblingi Iratok II. kötetében (21—713.1.) A kézirat sorsáról épen nem kellemes tény derült ki. A 201—894 lapot a bécsi rendőrség 1860. márc. 3-án lefoglalta. Ez a kézirat volt a legterhelőbb bizonyíték Széchenyi ellen a vizsgálat megindítására. Széchenyi halálával azonban az ügy reánézve befejeződött. A kézirat a többi irattal együtt lefoglalva maradt. Tasner Antal, Széchenyi kéziratainak örököse, kérvényezte ugyan a lefoglalt iratok kiadását,

10 de kérését nem teljesítették . . . 458