Levéltári Szemle, 31. (1981)

Levéltári Szemle, 31. (1981) 2–3. szám - ADATTÁR - H. Boros Vilma: Széchenyi István 'Önismeret' című művének kiadatlan része / 443–460. o.

20-tenAprill857 Minden népnek meg van saját felfogása és nézete; igy a magyar a meg csapatást nem tartotta nagyobb szégyennek mint a lánczra verést, a bezárást, de arra háramlott a szégyen, - ha ki tudott ugyan betyárkodni és hatalmaskodva felkiáltani ,,ki a legény a csárdában, de aztán meghunyászkodva, nem tudta ki állni a kinyát, férfiuilag mint egykori spártának fiai, S ugyan is, szégyeny tekintetében ugyan milly nagy külőmbség van a közt, ha valakit ugy verik mint a kutyát és közönségesen illy színben látja az idegen a bot használatát, vagy ha ugy elzárják, és ugy verik lánczra mint ebet? Vagy porosz inventio szerint, megtánczoltatják éles deszkán, mint majmot? Mi az emberi méltóság kimélésére valóban felséges eszme! Mert a bőrtőnzés jobban fáj a magyarnak mint a megcsapatás és ekkép salutárisabb a kúra, azért állt, ... a mostani kormány 199. lap minden tanúsított kitűnő bölcsességénél fogva a bőrtőnzési Systemára! A bizony! A magyarnak is jobban fáj az ütleg, mint ha egy ideig hűsen tartják —, de inkább kiállja a kint, csak hogy családját ne hagyja sokáig magára -, midőn ha az illyest a kormányok lágy szivü, vagy inkább lágy velejü humanitásához képest elpusztultán lelndi, mikor haza tér, — törött szivü bujdosó korhely, sőt zsivány lesz, ... ki, mert sem az ütlegtül nem fél többé, mivel azt nagy részint kegyesen aboleálta a 'pátens' az egykor minden csavargót szünetlen emlékeztető és intő négy vagy három oszlopu palota is eltűnt már, mind mélyebbre süllyed, és improvisált akasztó polczon, elátkozván a hóhérral együtt [az ostoba királyt - e szavakat Széchenyi kihúzta, a helyükbe írt szöveget Tasner Géza olvashatatlanná tette] végzi be földi útját; — míg ha előleges bot büntetésben kellőleg lakol, és holnapokig nincs elszakítva nejétül, gyermekeitül — tán jobb útra tér -, és nem provocalja maga ellen a provocalo törvény szigorúságát. Nagyon jól emlékezem, milly benyomásokkal saturálva tért magyar országbul vissza számosb évekkel ez előtt hazájába bizonyos porosz auctoritás. Bécsbül Pestre utazván három akasztó fa tűnt előtte fel e magyar Országi tractusban. — Milly külőmbség a két szomszéd tartományok közt! igy mormogott magában, Az egyikben egyetlen egy akasztó fa sem undokitja a tájt; a másodikban pedig, minden megyében egynél több is van! Pestre érkezvén, a csörgő lánczos rabokat bámulta, kik pipázva és itt ott egy kis alakizsnát szedegetve, seperték az utczát. Milly scandalum, igy kiáltott fel, milly ignominia. Illyést Austriában nem láttam; milly szembe tűnő Differentia! — Később, a vármegye ház udvarábul valami keserves lámentó üté meg fülét — Mi ez? Nagy Isten, egy embernek nadrágát ugy ütik 's ugy porozzák ki mintha üres volna és nem laknék benne senki, milly indignitás, milly kimondhatatlan infamia ! Pesten nem egy koldus emelte könyörgő szavát hozzá — midőn Bécsben, senki sem sekirozta őt illy szemtelen pretensioval. etc. Es miután sem policzejt sem Gewőlb Wacht, Markt Aufsicht etc etc etc féle specialitást nem látott sehol is, de a nagy tömeg minden Controll nélkül kénye kedve szerint egészen szabadon forgott, illy féle paralelt húzott austria és magyar Ország közt: Austriában világosság, Civilisatio ... Egészség, gazdagság, — magyar Országban ellenben sötétség, bárbária, nyavalgó állapot, szeginség. — 456