Levéltári Szemle, 31. (1981)

Levéltári Szemle, 31. (1981) 2–3. szám - Takács Edit: A Csongrád megyei számvevőség iratainak rendezése / 375–384. o.

árvaszék, illetve az alispán alárendeltje volt. A megyei számviteli teendők ellátásából származó költségeken kívül a vármegyét terhelte a számvevőség elhelyezése és minden dologi kiadása.

1 Az 1924-ben átszervezett, a m. kir. belügyminiszternek alárendelt Csongrád megyei Számvevőség látta el 1945-ig, illetve 1950-ig, a tanácsok megalakulásáig, a megyei számviteli teendőket. A Csongrád megyei számvevőségek fondjai és kezelésük A Csongrád megyei Levéltár Szentesi Fióklevéltára őrzi a Csongrád megyei számvevőségi iratokat 1753-tól 1944-ig. Az anyag négy fondból áll, ezek a következők: IV. A 13. Csongrád vármegye számvevője (Exactoralia) 1753—1848/52, 7,02 ifm; IV. B 154. Csongrád vármegyei cs. kir. Számvevőség 1849—1860, 3,62 ifm; IV. B 265. Csongrád vármegye Számvevősége 1861—1871, 1,42 ifm; IV. B 415. Csongrád megye Számvevősége 1872— 1944, 8,59 ifm. Az iratokat 1976 és 1981 között középszinten rendeztük és mintaállványoztuk. Az anyag kezelési rendszere fondonként némileg eltérő, jórészt a fondképzők által kialakított kezelési rendszernek megfelelő. A rendezési munkát nehezítette, hogy a megmaradt anyag hiányos, különösen a legkorábbi időszakból. A IV. A 13-as fondnál elkülönítettük a számadásokkal kapcsolatos, kifejezetten megyei számvevői iratokat, ezeket külön állagban (a) kezeljük. A fondon belül külön sorozatot képeztek az egyes városok különféle számadásai (b állag). A számadásokat évenként készítették, és mellékelték hozzá az egyes kiadásokról, bevételekről készített számlákat is. Ezek esküdtbírói, városgazdái, székbírói, borbírói és árvagyámi számadások. A hozzájuk tartozó számlákkal, nyugtákkal együtt, az egyes helységek szerint azon belül időrendben kezeljük. Említésre méltók közülük a hódmezővásárhelyi (1777—1845), a szentesi (1778-1844), a csongrádi városi (1766-1833) és a Szegvár községi (1811-1931) számadások. Az abszolutizmuskori számvevőségi anyag (IV. B 154.) rendezését jelentősen megkönynyítette, hogy ekkorra kialakult a fondképzŐ iratkezelési rendszere. Bevezették a számvevőségi iratok évenként újrakezdődő sorszámos iktatását, az iktatókönyv használatát. Még mindig jelentős maradt azonban az ún. külön kezelt iratok köre. A fond felállításakor az iktatott iratok után helyeztük el azokat az iratokat, melyek témájuknál fogva megyei számvevőségi iratoknak minősülnek, de valamilyen ismeretlen oknál fogva nem kerültek iktatásra: pl. kormánybiztosi rendeletek, felsőbb utasítások, adókivetéssel kapcsolatos részkimutatások stb. Az iktatott iratok után helyeztük el azok segédkönyveit. A külön kezelt iratoknál a rendezés alapja azok témánkénti elkülönítése, majd a témán belül a helységek szerinti, illetve az időrendi sorrend megállapítása volt: pl. számvevői észrevételek Hódmezővásárhely 1851-1860, Csongrád 1851—1860, stb. A legfontosabb irattípus a számvevői észrevételek mellett a közmunka-összeírás. Az 1861-ben újjászervezett Csongrád megyei Számvevőség (IV. B 265.) átvette az abszolutizmuskori iratkezelési gyakorlatot, az iratokat iktatókönyvekben évenként újrakezdődő sorszám szerint iktatták. A számvevőség kialakulásának bemutatásakor utaltunk arra, hogy a számvevőség testületként működött. Az egyes megvizsgálandó ügyeket tes378