Levéltári Szemle, 31. (1981)

Levéltári Szemle, 31. (1981) 2–3. szám - Németh Gábor: Szikszó mezőváros írásbelisége a 17–18. században / 355–363. o.

Különösen a 17. század utolsó harmadából maradt fenn sok, ilyen módon létrejött ügyet tanúsító oklevél. A mezővárosi oklevelekkel ellentétben ezek az elidegenítő személy, vagy személyek nevében szólnak, az elidegenítő és a fogott személyek aláírásaival, pecsétjeivel vannak hitelesítve: pl. 1675. március 12-vel keltezve: „Én Nagyődi István, Feleségemmel Mészáros Judittal együtt... vallyuk Szabad akaratunk Szerent, es Adgjuk tudtára mindeneknek az Kiknek illik az mi levelünknek rendiben..." „...pecsétes levelünkéi megerősítve az aláb Coramozo becsületes személyek előtt".

59 Ilyen esetekben tehát a fogott személyek aláírása és gyűrűspecsétje ad hitelt a jogügyletnek: „Meljnek Nagjobb bizonsagara... Attuk az mj petzetes levelünkött...".

60 Az aláírás és a pecsét együttesen bírt bizonyító erővel, így a 17. században — az egyéni pecséthasználat kialakulatlanabb volta következtében — gyakran előfordul, hogy a „coramozok" nevei mellett ugyanaz a pecsét többször található benyomva. Pl. 1663-ban Kovácsi Jánosné szőlőeladása ügyében a három érdekelten kívül öt fogott személy szerepel. Az összesen nyolc aláírás mellett négy pecsét váltakozik, a bennük szereplő monogramok egyik névvel sem azonosíthatók.

61 Az aláírások helyett is sok esetben szerepelnek monogramok vagy keresztek. Gyakran még az iskolázottak sem tudtak írni az olvasás és írás különváltsága következtében. Pl. 1695-ben Hetzei György deák is csak „keze vonását" tudta tenni a Jánosi Dénessel kötött kontraktusra.

62 Jegyzetek 1 Magyar állam- és jogtörténet. Szerk.: Csizmadia Andor, írták: Csizmadia Andor-Kovács Kálmán—Asztalos László Bp. 1972. 638. p Kállay István: A magyarországi nagybirtok kormányzata 1711—1848. Bp. 1980. 187. p 2 Ember Győző: Az újkori magyar közigazgatás története Mohácstól a török kiűzéséig Bp. 1946. 567. p 3 Csizmadia—Kovács—Asztalos im. 197. p Wenzel Gusztáv: A magyar és erdélyi magánjog rendszere. Buda, 1863-64 I. köt. 288,325,357.p 4 önálló tanulmányban foglalkozom a mezővárosi önkormányzat szerveivel, így a Szikszó élén álló főbíró és hadnagy tisztségével, a 12 tagú magistratussal, a mezővárosi tisztségekkel; a szervezeti tagolódással (magistratus, fürmender és tanácsa, communitas); az egyes tisztségek betöltésének módjával, a mezővárosi önkormányzat és társadalom ebben megnyilvánuló jellemzőivel (földesurak és a település kapcsolata, mezővároson belüli nemes—nem nemes lakosság viszonya stb.); az önkormányzat funkcionálásával (igazgatás — statútumalkotás, bíráskodás — pallosjog gyakorlása, önálló gazdálkodás); végül az egyházi és mezővárosi önkormányzat összefonódásával, amely a protestáns mezővárosok jellemzője. 5 Zsigmond-kori oklevéltár (összeállította Mályusz Elemér) Bp. 1958. II/2 köt. 6123, 6368 (1408) stb. (a továbbiakban ZSO) 6 Szentpétery Imre: Magyar oklevéltan. A magyarországi okleveles gyakorlat ismertetése Bp. én 231-233. p 360