Levéltári Szemle, 31. (1981)

Levéltári Szemle, 31. (1981) 2–3. szám - Németh Gábor: Szikszó mezőváros írásbelisége a 17–18. században / 355–363. o.

Németh Gábor SZIKSZÓ MEZŐVÁROS ÍRÁSBELISÉGE A 17-18. SZÁZADBAN* A magyar feudális jogéletet a partikularizmus jellemezte. A városok, kiváltságolt területek, a nagybirtokok kiváltságaik alapján saját joggal éltek.

1 Hasonló önállóság figyelhető meg a mezővárosok esetében is. Már régen megállapítást nyert, hogy a mezővárosok kiemelkedését gazdasági, önkormányzati joguk tette lehetővé.

2 Azonban a mezővárosi önkormányzat, autonómia kérdéseit nem kutatta részletesebben a történettudomány. A mezővárosok eltérő — térben és időben változatos — helyzete következtében

3 a téma megközelítése az önálló működésük során létrejött források és azok írásbeliségének vizsgálata útján lehetséges. Ugyanis a viszonylag fejlett és virágzó mezővárosi írásbeliség az autonóm működés kialakult szokásait, szervezetét rejti. Az írásbeli jellemzők az igazgatás, ügymenet és szokásjog számos, másként fel nem kutatható elemére világítanak rá. Lehetővé teszik mindezek behatóbb elemzését abban az esetben is, amikor az írásba foglalt szokásjog, kiváltságok nem maradnak fenn. Jelen tanulmányban — a teljesség igénye nélkül — Szikszó volt abaúji mezőváros viszonylag egészében fennmaradt forrásainak elemzésével mutatok rá az írásbeliség és a mezővárosi élet néhány jellemzőjére.

4 Szikszó mezőváros a volt Abaúj megye déli részén, a Hernád völgyében terült el. Már a 14—15. században népes és virágzó település (civitas, oppidum) volt. Főbírójának és 12 tagú magistratusának fejlett írásbeliségről tanúskodó, függőpecséttel ellátott oklevelei már ekkor főleg szőlőügyekkel foglalkoznak, melyekben „more et consuetudine nostre civitatis" járnak el.

5 Szikszó 17—18. századi szokásjoga és mezővárosi önkormányzatának szervezete részben eddig a korig vezethető vissza. A 17. század második feléből, a 18. századból fennmaradt összefüggő forrásanyagból szervezetileg kiépült, önállóan működő mezőváros képe bontakozik ki. Témánk szempontjából legfontosabb a magistratus által ellátott hiteleshelyi tevékenység, melyhez a fennmaradt források döntő többsége kapcsolható. A városok és mezővárosok saját területükre vonatkozóan hiteleshelyi tevékenységet láttak el, melynek legfontosabb forrásai a mezővárosi protokollumok és a meghatározott Köszönet illeti Ladányi Erzsébet egyetemi adjunktust az általa nyújtott segítségért és figyelmemnek a bodrogkeresztúri és tokaji protokollumokra történő felhívásáért. 355