Levéltári Szemle, 31. (1981)

Levéltári Szemle, 31. (1981) 2–3. szám - Farkas Gábor: A közigazgatási bizottság létrejötte és első ügyrendje / 313–325. o.

alkalmasnak a közmunkaügyek vitelére. A városi közmunka-kötelesek összeírása, a kirendelések, az útépítések irányítása, végzése teljes mértékben a várost terheli. A közmunka ugyanis nem elégséges arra, hogy Székesfehérvár városban adódó és közmunkával elkészítendő utak, hidak, járdák, csatornák építését, javítását, városi középületek renoválási munkáit elvégezzék, így a városi jövedelmekből, a házi pénztár útján évről évre egyre magasabb összegeket fordítottak közcélú munkákra. Amennyiben a közigazgatási bizottságra ruháznák a közmunkák vezetését, úgy ennek a bizottságnak hozzá kellene nyúlnia a városi vagyonhoz; át kellene engedni neki a készpénzbeli járulékok kezelését, holott a városi vagyon és jövedelem kezelése a törvény által kizárólag a városi közönség számára van fenntartva. Az átruházási joggal a közigazgatási bizottság a városi jövedelmek egy részének kezelését venné át, ami illetéktelen beavatkozást jelentene és a magántulajdon elvét sértené. Tíz nap múlva a városi törvényhatósági bizottság ülésén a tanács határozatát megerősítették és azt a közmunkaügyi és közlekedési miniszternek azzal terjesztették fel, hogy a közmunkaügyet hamarosan a kormányzat törvény útján fogja szabályozni. November 14-én a főispán a közrendészeti tárgyú ügyeknek a közigazgatási bizottsághoz történő beterjesztéséről értesíti a polgármestert. Erre annál inkább is szükség volt, mivel az építési, a tűzrendészeti, a közerkölcsiségi, a köztisztasági, közegészségi ügyek, azután a gazda—cseléd, napszámos, mezei munkás és szolga viszonyból eredő ügyek, a közlekedési utak, a súly- és mértékrendszer területén elkövetett kihágások, a hivatali tekintély megsértésének ügyei és az e tárgyban keletkezett közigazgatási bizottsági határozatok a főispánon -, mint a bizottság elnökén — keresztül a belügyminiszterhez is felterjesztendők voltak. Igaz, hogy a közrendészeti tárgyú iratok elsőfokon a közigazgatás első tisztviselőjéhez érkeztek, melyeket általában magán felek nyújtottak be sérelmeik orvoslására. A főispán tehát a közigazgatási bizottsághoz, mint fellebbezési fórumhoz küldött ügyeket terjesztette fel a belügyminiszternek. A közigazgatási bizottságra tartozott például az állami kórházak, gyógyintézetek tiszti és polgári személyzete fegyelmi ügye is. Ennek kapcsán a belügyminiszter 1876. október 26-án fegyelmi szabályrendeletet alkotott, melyben meghatározta azokat az eljárásokat, melyeket vétség esetén a közigazgatási bizottság fegyelmi választmányának követnie kellett. Vétséget követett el többi között az a személy, aki a munkáját nem végezte el. Ez egyben kötelességszegésnek is minősült, ellene fegyelmi eljárást kellett indítani. Hasonlóan vétségnek számított az erkölcstelen életmód is. A fegyelmi eljárás lefolytatását a belügyminiszter rendelte el,s joga volt erre annak a közigazgatási bizottságnak is, melynek illetékességi területén a kórház vagy gyógyintézet működött. Amenynyiben az intézet vezetője ellen rendelik el a fegyelmi vizsgálatot, abban az esetben a fegyelmi választmányt a belügyminisztérium küldöttjével kiegészítették. Az intézet többi tagja ellen a fegyelmi jogkört a vezető gyakorolta. A fegyelmi vizsgálat iratait még a közigazgatási bizottsági döntés előtt a királyi ügyésznek be kellett mutatni. Az érdekelt ügyfél a fegyelmi iratokba betekintést nyerhetett, sőt az ügyészi indítványra nyilatkozatot is tehetett. Ha az ügyészi vizsgálatból az derült ki, hogy a vétség bűntényt képez, ebben az esetben a közigazgatási bizottság az iratokat a közvádlóhoz tette át. A fegyelmi büntetésnek három fokozata volt: a bizottság kiszabhatott írásbeli dorgálást, 324