Levéltári Szemle, 31. (1981)

Levéltári Szemle, 31. (1981) 1. szám - Dóka Klára: Levéltári anyag a népgazdaság szolgálatában / 21–27. o.

„Az öntözéses gazdálkodás előzményei és fejlődésének rövid áttekintése" A témával kapcsolatban elsőként a Földművelés-, Ipar- és Kereskedelemügyi Minisztérium iratanyagát kell megemlíteni, amely az 1870-es évektől tartalmaz öntözési terveket és javaslatokat. A későbbi időszakból a kultúrmérnöki hivatalok anyagai és a vízikönyvi íratok jelentősek. Az 1885:23. te. (a vízjogi törvény) ugyanis előírta, hogy valamennyi vízhasználatra — a kultúrmérnöki hivatalok véleményének figyelembe vételével - hatósági engedélyt kell kérni. A 19. század végén, 20. század első évtizedeiben öntözésekkel főként a kis- és középbirtokokon találkozunk, ahol a berendezések építését a helyi szervek irányították.

18 1937-ben az országos jelentőségű tiszántúli öntözőrendszer megépítésére létrehozták az Öntözésügyi Hivatalt, amelynek iratai az Országos Vízügyi Levéltárban találhatók. A nagy munkát a felszabadulás után a Mezőgazdasági Vízügyi Tervező Iroda és jogutódja a Vízügyi Tervező Vállalat folytatta.

19 „A lakóhelyi vízellátás és hulladék-elhelyezés település típusonkénti és tájankénti főbb módozatai. A ma is alkalmazott módozatok és technológiák kialakulásának körülményei. A vízminőségi és közegészségügyi vonatkozások áttekintése." A témára vonatkozó régi iratokat az Országos Vízügyi Levéltár kultúrmérnöki gyűjteményében találhatunk. Mivel csak a megszűnt létesítmények vízjogi engedélyei kerültek a Levéltárba, a témával kapcsolatban át kell tekinteni a vízügyi igazgatóságok hatósági osztályain őrzött vízikönyvi okiratokat is. „A víz szerepe a kézművesség és az ipar kialakulásában: a vízimalmok elterjedése, főbb típusaik és hasznosítási módozataik. Vízturbinák alkalmazása és a hazai vízerőhasznosítás fejlődésének rövid áttekintése." A vízimalmokkal kapcsolatban a kutatás a kézműipari iratanyagban lehetséges.

20 Fel kell azonban használni a malmok összeírásával kapcsolatban a megyei levéltárak alispáni iratait is és 1870-től a folyammérnöki iratokban is találunk a malmokról részletes nyilvántartásokat.

21 Mivel a malomhasználatra szintén vízjogi engedélyt kellett kérni, az 1885 után működő malmok dokumentumai megtalálhatók a kultúrmérnöki és vízikönyvi iratokban. Szintén a kultúrmérnöki és folyammérnöki hivatalok véleményezték a vízerő hasznosítási tervet is. „A víz szerepe a közlekedésben: a Duna mint országos és nemzetközi víziút. Az ország főbb folyóinak, állóvizeinek és csatornáinak felhasználása közlekedésre és szállításra. A víziközlekedés fejlődésének főbb szakaszai és típusai a forgalom viszonylagos jelentősége és az alkalmazott műszaki megoldások tekintetében." A hajózásra vonatkozó anyag a levéltárakban nehezen kutatható. A polgári forradalom előtti korszakból a helytartótanács iratai adnak bizonyos eligazítást, a 19. század második felétől pedig a Közmunka- és Közlekedésügyi Minisztérium (1867-1889), majd a Kereskedelemügyi Minisztérium (1889—1901) anyaga használható, a 20. század vonatkozásában azonban már csak másodlagos forrásokra vagyunk utalva.

22 25