Levéltári Szemle, 31. (1981)

Levéltári Szemle, 31. (1981) 1. szám - IRODALOM - Kállay István: Bendefy László: Mikoviny Sámuel megyei térképei. Különös tekintettel az Akadémiai Könyvtár Kézirattárának Mikoviny-térképeire. Bp., 1976. / 238–240. o.

maga javítgatta (sok az áthúzás és helynév-javítás, egyes községek alaprajza törölve és átrajzolva); a domborzat rajza pillacsíkozással készült, vízrajza gazdag, a folyókat árterületükkel együtt ábrázolja. Bendefy megállapítja, hogy a 18. században a Balaton igen magas vízállású volt, a folyóvölgyekben is nagyon magas a víz szintje. A Kapós pl. helyenként 1 km-nél szélesebben sietett a Sióba. Ám a Sió sem volt olyan keskeny folyó, mint napjainkban. Mezőkomárom és Siójut között megvolt még az a három földtöltésből álló gátrendszer, amely a Balatonnak a mai középvízszint fölött mintegy 4 méterrel magasabb (kb. 109 m A. f.) vízállását biztosította. Másik jelentős adalék, hogy a Siónak 1740 körül még kétágú kitorkollása volt a Balatonból. Egyik ága kb. ott volt, ahol ma, a másik pedig a régi Fok falu mellett. Ez a kifolyás felelt meg a folyó római kori kitorkollásának. A Székesfehérvár környéki mocsarakat és azoknak a várhoz és a külvároshoz való viszonyát a térkép különösen szépen ábrázolja. Csákvárnál és Tácnál a Sárvízen gerendahidak vezettek át, különösen a táci út jól megépített. Egres és Cece, valamint Puszta Vám és Ozora között jól megépített hidak tűnnek fel. Bendefy ismerteti a térképen található várakat, falvakat. Felhívja a figyelmet egy jellegzetes topográfiai és morfológiai adatra: )r

A Francia-Vágása — Abruptio Gerencza — térképileg első ízben Mikovinynek ezen a mappáján került ábrázolásra. A Francia-vágás elnevezés napjainkig fennmaradt. Eredetének felderítése a helytörténeti kutatókra vár." Eddig is tudtuk, hogy a nagybirtokkormányzat a 18. századtól egyre nagyobb figyelmet fordított a földmérési munkákra. Bendefy László jóvoltából összefüggő kép alakul ki erről a tevékenységről. Balassa Pál nevét már fentebb említettem. Tudnunk kell azt, hogy a kékkői Balassa családnak nagyobb uradalma volt a Trencsén megyei Vágbeszterce határában, amely érintette a magyar-morva országhatárt is. Ismeretes, hogy a határnak ez a szakasza Mikoviny korában még kissé bizonytalan volt. Ezért Balassa, aki pestisvédelmi kormánybiztosi minőségében ismerkedett meg a mester térképező munkásságával, felkérte az uradalom területének felmérésére. Erről sok és részletes levelezést folytattak, amelyet Bendefy László a források között közöl (260—268. p.). De foglalkoztatta Mikovinyt a fraknói Eszterházy család (16., 20., 161. p.) és herceg Esterházy Miklós tábornok (104. p.). Nem kerülte el Mikoviny működése a Festetics család figyelmét sem (16., 41,-43., 186. és 196. p.). A szerző szerint Mikoviny érdeme a megbízható térképezés alapvető követelményeinek megfogalmazása, egy vetülettanilag is helyes, viszonylag a legkisebb torzulást biztosító vetület és a pozsonyi meridián bevezetése és egy a geodézia és kartográfia problémáiban tökéletesen otthonosan mozgó nemzedék kiképzése. Saját műhelyében készült térképei ízlésesek, egyszerűségükben szépek és minden hivalkodó díszítéstől mentesek. A Mikoviny-műhely bői kikerült alkotások száma meghaladja a félezret, a térképeké a háromszázat. Az ábrázolt terület, néhány megye kivételével, felöleli az egész történelmi Magyarországot. A rögzített kartográfiai adatok összessége csodálatos gazdagságú kincs, nélkülözhetetlen forrás a török alól nemrég felszabadult ország hely-és helynévtörténeti, régészeti, vízrajzi, közigazgatás- és bányászat-történeti kutatásához. Ennek megkönnyítését szolgálja Bendefy Lászlónak ez a monográfiája. Kállay István 240