Levéltári Szemle, 31. (1981)

Levéltári Szemle, 31. (1981) 1. szám - IRODALOM - Kállay István: Bendefy László: Mikoviny Sámuel megyei térképei. Különös tekintettel az Akadémiai Könyvtár Kézirattárának Mikoviny-térképeire. Bp., 1976. / 238–240. o.

Balassa bemutatta Mikovinyt a bécsi udvar vezető köreinek, akik megszerezték Mária Terézia támogatását a további munkához, amelyet Mikoviny 1741—1742-ben újra kezdett. Asztronómiai helymeghatározás és 15—20 km oldalhosszúságú háromszög-hálózat („geometriai") alapján 8—9 év alatt 40—42 vármegyei térképet készített. Ezek beható és aprólékos képet nyújtanak a királyi Magyarország helyzetéről az 1740-es években: városokról, várakról, kastélyokról, falvakról, erdőkről, szántóföldekről, folyókról, mocsarakról, utakról és ezek technikai felszereltségéről. Néhány térképet Bél Mátyás is közölt munkájában. Mikoviny 1750-ben bekövetkezett haláláig ezen felül számos vármegyei térképet készített. A módszertani alapvetést „Epistola de Methodo Concinnandarum Mapparum" című munkájában fejtette ki, lefektetve ebben a modern kartográfia alapjait. Véleménye szerint a kartográfia alapja a háromszögeléssel összekötött asztronómiai helymeghatározás. Felhívta a figyelmet a mágneses elhajlás jelentőségére és hangsúlyozta a kifogástalan hydrographia fontosságát. Mindezen érdemeiért a Porosz Tudományos Akadémia tagjai sorába választotta. Bendefy László Mikoviny vármegyei térképeit őrzési helyük szerint csoportosítja, így olvashatunk a bécsi National Bibliothek, az Albertina, a Bibliotheca Fideicommissionis, a Hofkammerarchiv, a prágai, pozsonyi és bélabányai állami levéltár, az Országos Széchenyi Könyvtár, a Hadtörténelmi Térképtár, az Országos Levéltár és az Akadémiai Könyvtár Kézirattára Mikoviny-térképeiről. Már maga ez a felsorolás is mutatja, hogy a szerző igen széles körű kutatómunkát végzett. Anélkül, hogy bármilyen részletezésbe belemennénk — erre egy ismertetés keretei amúgysem adnak lehetőséget —, megemlítem, hogy az Országos Levéltár térképtárából a következő Mikoviny-térképek szerepelnek: Mappa Comitatus Posoniensis, a Dunazug hegység, a Duna Komáromtól Földvárig, Ercsitől Bajáig, a magyar-morva határ, a Lajta folyó vízvidéke, a tatai mocsár lecsapolásának terve, a Karkócliptóvári út és Mikoviny rézmetszetű térképei. Talán hasznos lett volna a térképek jelzetét a ma használatos törzsszámmal kiegészíteni; pl. a 161. lapon szereplő Eszterházy-térképek jelzete S 16, a 162. lapon szereplő Kamarai-térképeké S 11 stb. Ez annál is indokoltabb, mivel a 220. lapon a Helytartótanácsi-térképeket már a modern törzsszámmal (S 12) határozza meg. A kötet igen gazdag anyagából legyen szabad csak néhányat kiemelnem. Hogy a helytörténet milyen haszonnal forgathatja a munkát, azt jól példázza a 106. lapon (2. sorszám alatt) található Fejér vármegyei térkép (a Tolna megyei Levéltár őrizetében). Bendefy László ismertetéséből tudhatjuk, hogy a térképnek különösen a vízrajza érdekes: a Duna Budafok és Dunaföldvár közötti szakaszának 18. századi állapotáról egyetlen jobb felvételünk sincs. A Sió, a Sárvíz, a Gaja, a Sósvíz elmocsarasodott völgyeinek szélességi adatai megbízhatók, névrajza csaknem hibátlan. Bendefy ezenfelül közli a térkép címét, évkorét, jelzetét, nagyságát, fokbeosztását, méretarányát, jelkulcsát, színezését, állapotát és provenienciáját. A másik általam közelebbről megvizsgált térkép Veszprém vármegyének a 203—205. lapon található mappája. A szerző itt ugyanazt a módszert követi; vagyis nem pontokba szedett adatokat közöl, hanem —talán a levéltári ismertető leltárhoz hasonlóan — szövegben mondja el mindazt, amit a térképről tud. Megtudjuk — a fentebb már említett adatokon túlmenően —,hogy a mester a térképet 1732—1736 között készítette, hogy a hibákat 239