Levéltári Szemle, 31. (1981)

Levéltári Szemle, 31. (1981) 1. szám - IRODALOM - Degré Alajos: Farkas Gábor: Politikai viszonyok Fejér megyében 1919–1944. Bp., 1980. / 227–230. o.

kombinálgatásoknak, egyezkedéseknek a főispáni bizalmas iratok és a helyi sajtó támadó vagy védekező cikkein át való felderítésétől, egyes politikai sajtóorgánumoknak igen változó hangvételétől egészen a törvényhatósági bizottsági üléseken elhangzott beszédek értékeléséig. Mindjárt hozzá kell tenni, hogy ennek az adattömegnek bemutatása sohasem száraz adatfelsorolás, színes, eleven, könnyed fogalmazású leírás. Fogalmazása, okfejtése annyira ügyes, hogy egyáltalában nem tekinthető nehéz olvasmánynak, amely fokozott figyelmet igényel. Szinte a sorok közül érezzük ki egy-egy életszerűen megírt esemény jelentőségét. Nem is csak azt, aminek következtetését a szerző szükségesnek tartja hangsúlyozni. Erre egyetlen példát hozok fel. Leírja a Sztójay kormány által újonnan kinevezett főispánnak, Toldy Árpád csendőrezredesnek 1944. május 11-én végbement beiktatását, röviden jellemzi az ott elhangzott beszédeket, még meg is említi, hogy az új főispán hangsúlyozottan kiállt a németekkel való szoros szövetség mellett, ami a megyei tisztviselők jó részét megdöbbentette. A megjelentek felsorolásában azonban nemcsak a nyilas vezetőket, a kormánypártnak a németekkel rokonszenvező jobbszélső tagjait (Jurcsek, Hóman) említi, hanem gróf Széchenyi Viktort is, a megyének több évtizeden át volt főispánját, aki nem egy sikeres harcot vívott főispán korában a kormánypárt gombosi jöbbszélső szárnyával és a nyilasokkal. Ő semmiképpen nem kényszerült a megjelenésre, érdeke nem fűződött hozzá, mégis elment. Ez nyilván annak demonstrálása volt, amit a szerző nem mond ki, de éreztet, hogy a kormánypárt Bethlenhez húzó része, amely éppen nem volt németbarát, tudomásul vette és belenyugodott a német megszállásba, a németek melletti kitartásba. A Horthy-kor központi politikai problémáit komoly szakmunkák sora tisztázta, erről nagyszabású szintézis is készült az új Magyarország Történetének Ránki György által szerkesztett VIII. kötetében. Mégis szükség van egy szűkebb terület poÜtikai viszonyainak ilyen gondos részletességgel készült feltárására, egyrészt mert Ránki említett nagy műve nem is kívánja a problémákat végleg lezárni, hanem további kutatásokra serkent, másrészt a könyv új oldalról kívánja a kérdéseket megközelíteni. Amit eddig centrálisán, mintegy felülnézetben mutattak be, azt Farkas Gábor megyei, elsősorban közigazgatási viszonylatokban ábrázolja. Az előbbire jó példát szolgáltat Károlyi József gróf, aki birtoka és kapcsolatai miatt nagy tekintélyű főispán volt, bár nem rejtette véka alá legitimista meggyőződését. 1921ben a második királypuccs után azonban Károlyit legitimizmusa szembefordította a kormánnyal. Új főispánra lett szükség, aki tárgyalóképes a nagybirtokos urakkal, de a kormánnyal is, de tulajdonképpen inkább a középbirtokosságra támaszkodik. Ez a kormánynak kényelmes lehetett ugyan, mert társadalmi bázisát szélesítette, de Fejér megyében bizonytalan helyzetet teremtett, a hivatalnokréteg rettegett a közigazgatási reform tervétől, mert hivatását, egyben kenyérkeresetét is féltette tőle. Ki kell emelni a könyv eredményei közül a részletek, árnyalatok gondos vizsgálatát. Nemcsak a nyilas pártokon belüli torzsalkodást, ami ismert, és ami Fejér megyében az 1939-es választáson a nyilasok terjes vereségét eredményezte, de a kormánypárt különböző frakciói közötti éles harcokat is, Gömbös miniszterelnöksége idején. Gömbös, és az általa kiépített pártközpont igyekezett kiiktatni a vezetésből a Bethlentől örökölt 228