Levéltári Szemle, 31. (1981)

Levéltári Szemle, 31. (1981) 1. szám - ADATTÁR - Láczay Magdolna: A megyei önkormányzat a reformkori Szabolcs megyében / 177–194. o.

A „büntetőhatalom igazságos és törvényes gyakorlatának, az igazságszolgáltatás szabályainak szolgáltatása", azok betartása a másodalispán kötelessége volt. Nemcsak a törvényszéki tisztviselőkre, hanem a közrend biztosítására rendelt személyek, a megyei hajdúk is a másodalispánhoz tartoztak. Tevékenységéről negyedévenként beszámolt a közgyűlésen. Az árvákra ügyelő választmányi törvényszék működésére és az 1844:9. te. által elrendelt utakra, hidakra, vízszabályozásra külön is felhívja a figyelmet. Az igazságszolgáltatás főbb kérdéseit négy pontban szabályozták 1846-ban. Első pont „a büntetőigazság kiszolgáltatásáról" szól. Megnevezték azokat a bűnöket (útlevél nélkül bolyongók, veszekedők stb.) amelyeket az évnegyedes fenyítő törvényszéken ítéltek meg. Felsorolták a szolgabírák feladatát a tolvajok elfogatásától, vagyonaik zár alá helyezésétől bekísérésükig. A rabnyilvántartás módját külön határozza meg a statútum. A következő pont „A vádirományok kezelését, a bűnperek folytatását és elítélését tárgyazó rendszabályokat" ismerteti. Súlyos gond volt a perek nagy száma miatt a rab tartás, különösen a hosszan elhúzódó perekben. A nem nemes pereskedőt őrizetben tartották az ítélet meghozataláig. A megye ezen úgy kívánt segíteni, hogy egyrészt pontos nyilvántartást vezetve az ügyről, tudták, hogy mikor és milyen ügyben kell még iratokat beszerezni, másrészt a tiszti ügyészt utasították, hogy a már őrizetben levők ügye minél hamarabb tárgyalásra kerüljön, a sommás pereket a lehetőségeknek megfelelően gyorsan befejezzék és jegyzőkönyvezzék. Különös feladatot rótt a törvényszékre a nemesi kiváltságok megtartása, ők ugyanis szabadlábon védekezhettek, ügyüket feljebb vihették, de az anyagukat nekik is a pertárban kellett elhelyezniük. A harmadik pontban „A büntető törvényszékek — az ítélethozás és végrehajtás körül az illetők által megtartandókat tárgyazó rendszabályok, s illetőleg utasításokéban meghatározták, hogy a törvényszékek ideje, kihirdetése és a bírák névsorának kifüggesztése megtörténjen, hogy bíráskodásról a törvényszékek jegyzőkönyvet vezessenek, amelyben a nevek, a perek rövid tartalma, az ítélet, az azt hozó bíró neve és a végrehajtás mikéntje is fel legyen tüntetve. A végrehajtás mikéntjére a tiszti ügyészek kötelesek felügyelni, de a rabtartás költségeinek, a bírságpénzek beszedésének volt felelős tisztviselője. A törvényszékek közötti időszakban érkező ügyeket két részre osztották, közvetlenül a másodalispánnak szignálták vagy közösen elintézendőnek ítélték, természetesen mindkettőt iktatták, s a törvényszéki tárgyalások előtt intézték. A hozott ítéletek jegyzékét átadták a várnagynak, aki a végrehajtásért, amennyiben az börtönnel járt, volt felelős. A negyedik pontban a statútum „A fogházba kíséréstől a kiszabadulásig a rabokkal való bánást illetőleg a feletti felügyelést tárgyazó rendszabályok"-ról szól. A negyvenes évek elején a börtönviszonyok tarthatatlanságára rámutató viták, írások. (Eötvösék) hatásaként 15 pontban foglalkoztak a rabok egészségével, emberséges őrzésével, arra is őrködve, „nehogy . ..bűnök oskolájává" alakuljon a fogház. A várnagy kötelessége volt, hogy megakadályozza az italozást, játékok (kártya) terjedését, az étkeztetésre és a rabruha ellátásra ügyeljen. 189