Levéltári Szemle, 31. (1981)
Levéltári Szemle, 31. (1981) 1. szám - ADATTÁR - Láczay Magdolna: A megyei önkormányzat a reformkori Szabolcs megyében / 177–194. o.
A jelentéseket követtársa Bónis Sámuel készítette és ő is szólalt fel. Bónis Sámuel 1810-ben Nagy faluban (ma Tiszanagyfalu) született, középnemesi családból. Tanulmányait Sárospatakon és Bécsben végezte. Kezdetben megyei hivatalokat viselt. 1840-ben lett először országgyűlési követ, s már akkor az ellenzékhez csatlakozott. Az 1847—1848. évi országgyűlésen ő adta elő az úrbéri viszonyok rendezésére a legradikálisabb javaslatot. 26 A szabadságharcban fontos szerepet játszott, Windisgraetz közeledtekor Kossuth rábízta a koronát, igazságügyi államtitkár, majd Görgey táborában kormánybiztos volt. A szabadságharc bukása után 10 évi várfogságra ítélték. 1869-től bíró volt, s 1879. november 22-én halt meg. Ezzel a rövid életrajzzal kívántuk érzékeltetni, hogy képzett, politikában járatos, széles kapcsolatokkal rendelkező, országos méretekben is gondolkodni tudó férfiról van szó, aki, ha a megyei közigazgatás rendszabályainak módosítását végzi, feltétlenül látja annak igazgatási és politikai jelentőségét is. A hivatali rendet szabályozó statútumok rendszere nagyjából megegyezik egymással. Sorrendben először az első alispán teendőit, majd a másodalispán áltál ellátandó feladatokat ismertetik. Ezután a jegyzői hivatal működéséről, a tisztviselők kötelességeiről, az orvosok tevékenységi köréről majd a várnagy felügyeleti és szervezési kötelességeiről szóltak. Az első alispán hatásköre, feladata 1840-ben és 1846-ban közel azonos volt. ő a megyei adminisztráció kormányzója, felügyel a tisztviselőkre, fegyelmi ügyeikre is, őrzi a megye pecsétjét, felügyel a megyei szabályzatok betartására. Vigyáz az adózásra, az előfogatolásra, a házi pénztárból meghatározott összegig (1000 forint) utalványozhat. ő a megye első számú tisztviselője, ebből fakadóan a közgyűlésen előterjesztendő ügyeket, az iktatókönyveket, a jegyzői hivatalnak átadandó ügyeket közvetlenül ellenőrzi. Az igazságszolgáltatásban a polgári törvényszék elnöke, s ilyenkor az ügyek tárgyalása mellett az azokat lefolytató tisztviselőkre is neki van gondja. Az 1856-os statútum részletezi a fentieket, s kiegészíti néhány, ügyintézést könnyítő rendelkezéssel. Például a Helytartótanácstól kibocsátott, a sószállításról, a katonaság ellátásáról, a limitációkról, a kerületi tábláról áttett perek nyilvántartásáról stb. szóló körleveleket kihirdettetiLvagy tárgyalásra engedi. A másodalispán feladatainak meghatározásában már nagyobbak az eltérések. Mindkettő úgy rendelkezik, hogy az első alispán helyettese. Az 1840-es rendszabályban hatáskörét három fő csoportba sorolták: a büntető hatalom gyakorlása, a közbátorságra (közbiztonságra) vigyáz és a hidakon, utakon, töltésekre felügyel. Az első csoportba sorolandó feladatai a legfontosabbak: a perek folytatása, védők biztosítása, kezesség, rabtartás, rabok vagyonának felmérése, egészségük óvása, szükséges orvosi, egészségügyi ellátás biztosítása mellett a bíráskodás során keletkező iratok sorsával, a bíráskodásban és a végrehajtásban részt vevő tisztviselőkkel a másodalispánnak kell foglalkoznia. Az 1846-os rendszabályban a másodalispán önállóan intézkedik — nemcsak helyettesítéskor — a következő funkcióiban: állandó elnöke a bűnfenyítő és árvaválasztmányi törvényszéknek, az egészségügyre ügyelő és a közmunkák tárgyában kirendelt állandó választmányoknak. 188
